Nyolcadik rész: Isten veled, London!

Először is mindenkitől bocsánatot szeretnék kérni a két hónapi kihagyás miatt, de egyszerűen nem tudtam normálisan befejezni ezt a részt, és még így is elég gyengének érzem. Azért remélem tetszeni fog nektek, és igyekszem minél hamarabb hozni a kilencedik részt.


Rémülten néztem az előbb még haldokló alvilágira és az előbb még elő árnyvadászra. Neo arcán gúnyos mosoly jelent meg. Ez... ez elégedett volt magával! Beletúrt szürkés hajába, pöttyös farka egyfolytában mozgott. Észrevehette, hogy figyelem, mert érdeklődve nézett rám. Megráztam a fejem és megpróbáltam nem a szemébe nézni. Olyan...

- ... szépek a szemeid - észre sem vettem, hogy ki mondtam, de máris a szám elé kaptam a kezem. A fiú csak elégedetten mosolygott.

- Hogyan? 

- Ah, felejtsd el! - léptem oda Mike-hoz. - Rendbe fog jönni? 

- Persze! - játszotta meg sértődöttségét. - Nem ölnék meg egy Nephilimet sem. Még a végén rám szállna a Klávé, arra meg semmi szükségem. És még az se biztos, hogy te nem ütheted meg a bokád, mert segítettél nekem. 

- A francba! De... nem kell megtudniuk - jutott eszembe, hogy csak ketten voltunk szemtanúi az egésznek. - Gondolom te se akarsz balhét és az igazat megvallva, én se szeretnék egy bíróságon végigmenni... Kérlek! 

- Na jó - adta meg magát, mintha ezzel ő tenne szívességet, ami persze részben igaz is volt. 

- Viszont őt fel kell keltened, most! - mutattam a még mindig földön fekvő Mike felé. 

- Ahj, ha annyira hiányzik - csettintett egyet az ujjával, majd lentről köhögés hallatszott. Odaugrottam mellé, és amilyen szorosan tudtam, átöleltem. 

- Tess... a - köhögött egyet. - Te hogyhogy tudsz mozogni? Hisz... - hálásan Neo felé néztem, de ő azt a képet vizsgálta, amit nem régen még Mike is. 

- Varázslat - fordítottam vissza fejem. Mike észbe kapott, és amint észrevette a boszorkánymestert fegyvert rántott. 

- Tessa, állj hátrébb! - szemével ölni tudott volna. 

- Hogyan? 

- Ő volt az! - sziszegte. Neo erre már érdeklődve fordult meg. Kezei észrevehetetlenül ragyogtak. - Mit tettél velem? - bár még szeráfja nem kelt életre, éreztem, perceken belül valaki meg fog sérülni és az nem a boszorkánymester lesz. 

- Csak egy kicsit leállítottalak - undorító mosoly ült ki az arcára. - Hogy betudjunk fejezni egy beszélgetést, ugye Árnyvadász? - nézett kérdőn rám. Félénken bólintottam, és átvettem a szót. 

- I-igen... Tudod, ő gyógyított meg - Mike lassan végig mérte a boszorkánymestert és kimérten megszólalt. 

- És mit keres itt? Honnan tudta, hogy segítésért kell jönni? 

- Magnus üzent. Még az első támadás napján viszont nem tudtam rögtön indulni. Csak most értem ide, az intézetben pedig pár démont leszámítva nem találtam senkit csak őt - mutatott felém. Tényleg így történt volna? Nem használt semmit a tűzlevelem? 

- Rendben... Tessa, a szüleid már keresnek - szólalt meg más hangnemben. Sokkal lágyabb és aggodalmasabb volt a hangja. 

- Mi történt? - indultam meg az ajtó felé. - Neo, gyere! - szóltam vissza a boszorkánymesternek, mikor leesett, hogy nem követ minket. 

- Valami nagy gáz van. Démonok százai törtek be intézetekbe. 

- Többe? 

- Igen. London mellett még New Yorkba, Buenos Airesbe, Párizsba. Mindegyiknél hagytak egy üzenetet, mint ahogy itt is. 

- Milyen üzenet? - az udvarra érve megcsapott a hideg levegő. Összefontam magam előtt a karom, mire Neo kezei körül lilás fény jelent meg, amiből meleg áradt. Hálásan néztem rá. 

- Az akadémiánál is járt egy démon. Könnyű volt legyőzni, viszont annál fontosabb üzenetet hagyott. 

- Pontosabban? 

- A következő támadáspontokat. Egészen különféle helyekről, mint például Magyarország, India, Portugália vagy éppen Korea. 

- És ha ez csapda? - már a kapunál jártunk. - Mégis hova megyünk? - visszanéztem az Intézet magas tornyaira, és meglepetten láttam, hogy az épület fele romokban hever. 

- Gondoltunk már rá. A Klávé fél órája küldött egy üzenetet. Arra jutottak, hogy a már megtámadott Intézetekből mindenki elköltözik, sőt minden kisebből is. Próbáljuk védeni a nagyobbakat, akár rajta vannak a listán, akár nem. Vigyázz, ág! - hajlított el egyet a fejem elől. 

- Mégis hova viszel Mike? 

- Már nem vagyunk messze - egy kisebb barlanghoz értünk. Erre a helyre emlékeztem, kiskorunkba sokat jártunk itt, de nem mentünk bentebb. Mindig azt hittem, hogy valami tágas mélyedés van belül, hegyes és csúszós kövekkel, a mélyen démonok lapulnak arra várva, hogy elveszett kisgyerek bemenjen oda és eltévedjen. - Egyszerre csak egy fér be. Pár perces mászás befelé, és egy kis üregben találjátok magatokat. Ott fel kell mászni, és egy hatalmas helységbe juttok, ahol a többiek vannak. 

- Mike, miért itt megyünk be? Úgy tudom, hogy a barlangnak van másik bejárata is - jutott eszembe, hogy erről a rejtekhelyről tanultam régen. 

- Van, de az túl feltűnő lenne. Előre megyek. Várjatok pár percet és induljon meg valamelyikőtök - azzal elindult, majd elveszett a kis lyuk sötétében. 

- Figyelj, - szólaltam meg pár másodperc után - amit Mike-nak mondtál... az igaz? 

- Mit számít az? - kérdezte érdeklődve. 

- Mert küldtem egy tűzlevelet... nem volt megcímezve. 

- Az veszélyes - felelte higgadtan. - Egy védtelen Árnyvadász, aki csak úgy elküldi a nagyvilágba a tűzlevelét. És ha a Klávénál landol? 

- De ugye megkaptad? - riadtam meg. 

- Meg kaptam, de Magnus is üzent. Csak hát ő Magnus, engem meg az utóbbi időben állandóan elrángatott valahova ok nélkül azzal megcímezve, hogy fontos. Jah, fontos volt az egójának, hogy most neon zöld vagy sárgászöld zakót vegyen fel az aznapi összeállításához... de amikor megkaptam a te leveled - vett elő a zsebéből egy papírfecnit. Megnyugodtam, hogy nem jutott el a Klávéhoz. 

- Na jó, nekem semmi kedvem átmászni azon az izén... nem tudnál egy portált varázsolni? 

- Kérésed számomra parancs - jelent meg kezei körül a lilás fény. Pár perc múlva már egy megvilágított, beltéri helységben voltunk. Lassan megfordultam és egy csapat Árnyvadászt láttam, ahogy egy kis rés körül szoronganak, ahova egy ember is alig férne be. Odalopóztam, majd beálltam én is, ahogy a többiek. Neo röhögését hallottam a háttérben, mire mindenki érdeklődve nézett hátra. 

- Mit nézünk azon a lyukon? - szólaltam meg, mire a tekintetek rám szegeződtek. 

- Tessa? Te meg hogy... - a röhögő fiú felé mutattam, mire Mike felfogta. - Szólhattatok volna. 

- Majd legközelebb gondolkozol is - jött mellénk még mindig nevetve Neo. 

- Tessa? - hallottam anya kétségbeesett hangját valahonnan a tömegből. Utat törtem felé és egy szoros ölelés kíséretében kérdeztem Sarah felől. 

- Ő jól van - simította végig kezét koszos tincseimen. 

- És... nem kérdezett felőlem? - nyeltem egy nagyot. Anya szeme a tekintetembe mélyedt. 

- Nem konkrétan, de ahogy megemlítettem a baleseted, megváltozott a hangja. Biztos hiányzol neki még, ha nem is vallja be saját magának se. 

- Legyen, ahogy mondod. És most mi lesz? 

- Visszamegyünk az Intézetbe összepakolni - szólalt meg egy férfi hang. Már hallottam őt ezelőtt, anyával beszélt a konyhában. 

- Téged és a többi veled egykorút az Akadémiára küldünk. Ott besegítetek, mert egy csomó felnőttnek el kellett jönni - folytatta anya. 

- Mike is? - anya végigmérte, majd ismét megszólalt. 

- Igen, ő is. 

- És Neo? - jutott eszembe a boszorkánymester, aki most a kezével szórakozott. Hol megjelent a lila fény, hol eltűnt. 

- Hogy ki? - követte anya a tekintetemet, majd egy kérdő pillantást vetett a lila fiú felé. - Ő mit keres itt? 

- Ő Neo, anya. Ő mentett meg. 

- Nem is tudom... Hey, te! - szólt oda a boszorkánymesternek. Ő meglepetten felnézett. - Igen, te Alvilági! 

- Jobban szeretem a boszorkánymester megnevezést, de nyugodtan szólítson Neonak - anya egy gyilkos pillantás kíséretében mért végig engem, majd Neot. 

- Boszorkánymester, van hova menned? Vár valaki rád onnan, ahonnan jöttél? 

- Igazából nem. Egy kis albérletben lakok, ahol még halakat se tarthatok, nemhogy valaki mással együtt éljek. 

- És lenne kedved Idrisbe menni? 

- Miért, az megoldható? Azt hittem már rég megerősítették a védvonalakat. 

- Mondod ezt egy démontámadás után az Intézetben.
- Ebben van valami - nézett maga elé komoran a fiú. - Mehetnék? 

- Hát... ha nincs más opció, a Klávé kijelentette, hogy a védtelen Alvilágiakat meg kell védenünk - alig láthatóan anya arcán egy halvány mosoly jelent meg. Annyira mégsem utálja az alvilágiakat, mint azt más gondolná. Neo segítségével, aki még egy portált nyitott, visszamentünk az Intézetbe összepakolni, majd egy fél órán belül mindenki a legfontosabb cuccaival a nagyteremben
gyülekezett.
- Rendben, először titeket küldünk el Idrisbe - szólalt meg egy férfi. - Készen álltok? - a portál már meg volt nyitva, rajta halványan láttam az Idrisi tájat, háttérben az Akadémia romos épületével.
- Igen, készen állunk! - azzal mindenki átlépett a hatalmas mágikus kapunk, és megérkeztünk Idrisbe, az Árnyvadászok otthonába.

#Tessa



Sarah szemszögét ide kattintva tekintheted meg. :)