- Tessa! - hallottam a nevem, bár nem ismertem fel a hangot, ezért csak kérdőn fordultam az ajtó felé. Szőke, de az az igazi szőke hajat pillantottam meg először. Érdeklődve fészkelődni kezdtem az ágyamon, mert nem ismertem szőke hajú fiúkat.
- Öhm... Itt vagyok! - kiáltottam ki, mire már nem csak a szőke haját láttam. Majdnem elolvadtam. Ez most tényleg megtörténik? A szőke hajat, egy iszonyat cuki szempár követett. Nagy, szürkés szeméből sugárzott a nyugalom.
- Végre! - mosolyodott el. - Már mindenhol kerestelek! De végre megvagy! - jött be a szobámba dicsőség teljesen.
- Engem kerestél? - szaladt fel a szemöldököm. Azt megszoktam, hogy az Intézetben sokan keresnek, főként fiatalabbak vagy tanárok, hogy segítsek egy-egy mozdulat elsajátításában, de vadidegenek, pláne fiúk sose.
- Ha te vagy Tessa Herondale, akkor igen - vigyorgott még mindig. Ha a boldogság egy személy lehetne, hát ő biztos az lenne.
- Látom, Te már tudod ki vagyok, - méregettem szúrós (legalábbis remélem, hogy szúrós) tekintettel. Harci öltözetben volt, bár fegyverek nem voltak nála. Legalább Árnyvadász. - de nekem fogalmam sincs róla, hogy miért keres egy - cuki - fiú, akiről semmit ne...
- Jó, jó! Elhiszem, hogy gazdag a szókincsed, de most nem ezért jöttem - szakított félbe nevetve. Kezdett idegesíteni.
- Kinyögnéd már végre!? - morogtam rá. Vette az adást, mert abbahagyta a nevetgélést, és komolyra fordította. Így annyival idősebbnek látszott.
- Segítségre lenne szükségem, és hát hozzád küldtek.
- Oh, értem. És miben segíthetek? - mosolyogtam rá, bár ez megszokás volt, mintsem kedvesség vagy öröm.
- Meg kéne keresi valakit. És arra gondoltam, hogy ma este...
- Nem! Ma este semmiképp! - döbbenten nézett rám.
- Mondták, hogy nem egyszerű, hogy a segítségedből bárki kapjon, de azt reméltem végighallgatsz - rájöttem, hogy kicsit több él volt a hangomba, mint szerettem volna.
- Ja, semmi olyan, csak ma tényleg nem jó! Magnus karácsonyi bulit szervez, és eldöntöttem, hogy elmegyek rá.
- Úgy tudtam, hogy mi nem ünnepeljük ezt - nézett rám kérdőn.
- Igen, de ez hosszú történet. Na jó, nem annyira, de... - érdeklődve nézett rám. - Gyere elmesélem.
~Egy évvel ezelőtt~
December 24. Szenteste. Vagyis a mondik így hívták, ezt az estét. Nekünk, Nephilimeknek ugyanolyan, mint az év bármely napja. Esetleg annyival másabb, hogy ezen az estén, és az ezt követőeken többet kell, úgymond járőröznünk. Idén sem kezdődött másképp. Ma estére is én, Diego és Sarah voltunk beosztva. Éppen a harci öltözetemmel babráltam, amikor benyitott Sarah.
- Hallottad? - kérdezte feldobva. Értetlenül néztem rám.
- Mit kellett volna hallanom?
- Magnus Bane bulit szervez, és ezúttal bárki elmehet - ilyen izgatottnak még nem láttam. Nem mintha Magnus nem engedett volna be minket, de ez nála mellékes volt.
- Aham, értem és? - néztem rá értetlenül.
- Nem érted? Ez nem a szokásos buli lesz! Ah, mindegy! Azért valahogy dobd fel az öltözéked, mert Diegoval biztos benézünk - kacsintott rám. A francba! Mindig én tudom meg legkésőbb a dolgokat. Szóval ők ezt már leszervezték. Remek! Visszafordultam a szekrényemhez, és feltúrtam, hátha találok valamit, ami harchoz és tánchoz, is egyaránt megfelel.
Pár órával később London havas utcát jártuk, de még egyszer sem fordultunk Magnus lakásának az irányába. Az árnyban megmozdult valami. Lelassítottam, majd megálltam, de megfogtam Sarah karját, és nem engedtem el.
- Mi van má... - kérdezte ingerülten.
- Ss! Láttam valamit - mutogattam oda, ahol az imént láttam valamit. - Ott! Ott láttam valamit - Diego is közelebb jött. Hirtelen egy árny ugrott ránk, majd tovább futott.
- A mocskos vámpírfajzatot! - kiáltotta el magát Diego. - Egyre szemtelenebbek.
- Sajnos - segítettem fel Saraht, mert az ijedtségtől, bár lehet, hogy a vámpírtól hátra esett. Mikor sikerült talpra segítenem, ő izgatottan elkezdett ugrálni.
- Gyertek, siessünk! Közel van Magnus lakása! - a francba, mégis sikerült neki. Csak ne történjen semmi.
Felsétáltunk egy emeletes házba, majd Sarah megállt egy ajtó előtt, és bekopogott. Szinte egy másodpercet sem várt, inkább benyitott, és becsörtetett a lakásba. Abban a pillanatban, mikor átlépte a küszöböt, megtorpant. Diegoval sikerült felbuknunk a hirtelen fékezéstől.
- Sarah! Legközelebb szólj, hogy meggondoltad magad a hívatlan látogatással kapcsolatban - förmedtem rá, de szinte abban a pillanatban megértettem húgom döbbenetét. Ha valaki csillámokkal teleszórt helyiségre, vagy tele díszített szobára gondolt, ami már lassan csicsásba ment át, netán bömbölő zenére, piára és zsúfolt lakásra... hát az nagyon eltévedt. A szobát műhó, fényfüzérek, mindenféle dísz és egy karácsonyfa díszített.
- Biztos jó helyre jöttünk? - kérdezte Diego értetlenül.
- Ezt én is kérdezhetném - jött a hátunk mögül egy ismerős, kétségbeesett hang. - Úgy emlékszem Nephilimeket nem vártam mára. Vagy tévedtem volna? - egyre jobban kezdtem azt érezni, hogy Sarah valamit benézett.
- Magnus? - fordultam meg, de ha a ház nem sokkolt eléggé, akkor a mostani látvány még inkább. Magnus Mikulás ruhában díszelgett a bejárati ajtóban, kezében ugyanolyan ruha, amit viselt, csak női kiszerelésben. A fején pedig egy korona.
- Minden rendben Magnus? - jött közelebb Diego, és úgy méregette a boszorkánymestert, mintha UFÓ-t látna. Erre a boszorkánymesternek szaladt fel a szemöldöke.
- Persze, csak készülök a karácsonyra... várjunk! - elnevette magát. - Ti nem tudjátok mi az igazam van? Gyertek beljebb! - belépett a lakásába, becsapta az ajtót, és leült a kanapéra. A női ruhát út közben valahova eltüntette.
- Kinek lesz az a ruha? - kérdeztem kételkedve.
- Tudod, néha elszórakoztatom magam - kacsintott egyet.
- És Alec? Vagy ő már túl öreg neked?
- Kedves Herondale kisasszony! Nem túl kíváncsi Ön egy kicsit? - förmedt rá rémült húgomra. - Amúgy semmi olyasmi, amire gondoltok. Csak gondoltam kipróbálok valami újat - legyintett. - De nem ezért vagytok itt. Halljam! Aztán én is mesélek nektek - nézett végig rajtunk. Sarah pirulva mesélte el, hogy egy Red nevű fogadóban hallotta egy tündérlánytól, hogy party lesz.
- Igen... igazat megvallva lesz is, de csak Újévkor - pislogott ránk nagyokat.
- A francba! - mérgelődött Sarah. - Mindig is utáltam a tündéreket. Félrevezetik az embert...
- És te miről akartál mesélni? - szakítottam félbe húgomat, Magnushoz intézve a kérdést. Magnus nagy beleéléssel (és egy kis varázslattal) elkezdett mesélni a piros ruha és a fenyőfa történetéről. Pár óra múlva csatlakozott hozzánk Catarina Loss, Alec Lightwood, és még egy vámpír, akit senki nem mutatott be nekünk. Éjfél körül szabadultunk ki Magnus lakásáról, és kóvályogtunk haza a sötétben. Senki nem szólalt meg útközben, még Sarahval sem beszéltem, miután Diegot elhagyva a szobánkba mentünk.
~Jelen~
A szőke srác csak kábultan nézett rám.
- Nahát... Magnus Bane ilyen is tud lenni? - kérdezte döbbenten. Én csak rámosolyogtam, most szívből.
- Mindenkinek van egy rejtett énje, amit nem mindenki előtt tár fel - a fiú felállt, és az ajtóhoz ment, de mielőtt kilépett volna visszafordult, mintha eszébe jutna valami.
- Idén én is mehetek? - erre elnevettem magam.
- Mit mondjak Magnusnak? Ki keresi a társaságát?
- Mike Trueblood - kacsintott, majd kisétált a szobámból.
#Tessa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése