2016. február 6., szombat

Harmadik rész: Még több titok

Még mindig az ágyamon ülök, és bambulok. Mike-on agyaltam, majd eszembe jutott, hogy keresett valakit. Ki lehet, hogy csak úgy Magnus bulija miatt el is felejti az egészet. Nyikorgott az ajtó, majd Sarah lépett be. Különösebben nem vettem róla tudomást, hisz egy szobába vagyunk, akkor és azért jön be amikor, amiért akar. Csak akkor néztem fel rá, amikor egész halkan megszólalt.
- Tessa!
- Igen?
- Én és Diego... - kezdte, de nem igazán volt bátorsága. Oh a francba, ugye nem megint balhéztak, és összetört valami?
- Úr Isten! Ugye senki sem sérült meg!? - kérdeztem aggódva.
-Csókolóztunk - motyogta. Láthatólag rettegett ettől a beszélgetéstől.
-Mit csináltatok!? - kérdeztem most már inkább hisztérikus, mintsem aggódó hangnemben.
-Csókolóztunk - ismételte kicsit bátrabban.
-Sarah , csak kihasznál téged! - néztem rá gúnyosan, mégis sajnáltam. Ő sose látott a dolgok mögé, mindig csak a felszínt nézte. Nem is próbált meg mélyebbre hatolni. Öreg hiba.
-Mégis a legjobb barátod!-kiáltotta.
-És akkor mi van!? - emeltem meg a hangom. Eddig még sosem veszekedtünk úgy, hogy kiabáltunk volna egymással. - Én nem nyálcserét akarok vele folytatni!!
-Tessa fog be! Elegem van abból , hogy mindig megmondod mit csináljak! Rohadt idegesítő! Régóta ismerem! Bízom benne... - kezdte magyarázni. Nem nagyon érdekelt.
-Én viszont nem ! Az utóbbi időben egyre gyanúsabb Sarah. Téged akarlak védeni! Ez a te érdeked is!
-Nem kell megvédened! - au, ez fájt. Mégis akkor mit kéne tennie egy nővérnek? Ülni, karba tett kézzel, és beleegyezni minden hülyeségbe, aztán meg lepacsizni, ha a börtönből szabadult?
-De igen , meg kell. Fiatal vagy még... - a szavamba vág-
-Mondja egy kibaszottul elcseszett árnyvadász! Nem is vagy rendes árnyvadász. A jeleinket sem viselhetnéd! - a legnagyobb titkommal élt vissza. Nem érdekelt, hogy a testvérem, nem érdekelt, hogy ellenzem az erőszakot és a bántalmazást, lendült a kezem és az arca melegségét éreztem a következő pillanatban. Sarah döbbenten néz rám, az arcához emeli a kezét, ahol az imént az enyém volt. Egyre ingerültebb vagyok, nagyokat lélegzek. Próbálok lenyugodni, de nem megy.
-Még egyszer ilyen hangnemben mersz beszélni velem, esküszöm nem csak megpofozni foglak! - ordítottam el magam. Sírtam volna dühömben, de most nem szabad.
-Folyton magaddal vagy elfoglalva! Engem elküldenek abba a rohadt akadémiába! Téged persze nem! Nem vagy tökéletes ! Gyűlöllek! Gyűlölöm , hogy a testvérem vagy! - várjunk csak? Milyen akadémia? Remek még egy titok! Az utolsó mondata csak úgy szétterült a szobába, és nem akart eltűnni. "Gyűlöllek!" Éreztem, hogy valami más átveszi az irányítást felettem. Ez már nem én vagyok. Érzem a bizsergést a kezemen. A francba! Ha Sarah tovább folytatja, akaratom ellenére lesz egy sülttesóm.
-Hogy mondhatod ezt?! A testvéred vagyok az Angyalra! Fejezd már be! Erre egyikünknek sincs szüksége. Vegyél egy mély levegőt és... - bár ezt inkább magamnak mondtam, mint neki. Húgomnál elpattant a húr, és egy könnycsepp folyt le az arcán, amit követett a többi. Nem szerettem így látni, mégis, most részben miattam ilyen.
-Kit érdekel az a nyomorult levegő!? - kérdezi undorral a hangjában. - És ki vagy Te , hogy megmond mit tehetek és mit nem!?
-A testvéred vagyok! - suttogom ingerülten.
-Ha az lennél , most nem itt tartanánk!
-Oh , tényleg így gondolod!? - döbbentem meg. Oda se kellett néznem, hogy tudjam, türkizes fényben úszik a kezem. Meleg volt. - Szerinted egy testvérnek az a dolga, hogy vakon, ünnepelve kövesse az eseményeket, ahogy a húga sorozatban csinálja a hibákat? Idősebb vagyok az isten szerelmére! - meg akart szólalni, de nem hagytam. - Ne is próbálkozz! Te már végigmondtad, most én jövök - ökölbe szorítottam a kezem. Nem akartam semmi kárt okozni, de ha eljön az idő, én még nem bírom szabályozni... - Többet megéltem már, mint te, hiába két év! És benned tudod mi a legnagyobb hiba? - sírás kerülgetett. - Hogy felszínes vagy! Sosem látod meg a valódi okokat. És gyűlölhetsz, de nem támogatom Diegoval való kapcsolatodat. Cuki barát meg minden, de sose ismertem igazán! És ne mondd, hogy te igen, mert baromira nem! És igazán? Így kell megtudnom, hogy akadémiára mész? Hát drága testvérem, ezért én nem siránkoznék! Kérdezz meg bárkit, hogy menne-e oda! Nagy mázlista vagy, ráadásul még a dédszüleinkkel is találkozhatnál. Igen sírj csak! De amíg én egy elcseszett Árnyvadász vagyok naponta keresnek fel, hogy segítsek nekik, csak azért, mert anno hajlandó voltam egy kicsit többet tanulni. Te mit csinálsz a semmittevésen kívül? - éreztem, hogy a szemem szikrázik. Le kell nyugodnom. Sarah abbahagyta a sírást, és döbbenten nézett rám.
- Clary... Jace... - leült az ágyra. Én dühömben kinyitottam az ajtót, de még egy utolsó mondatra visszafordultam.
- És tudod mi bánt a legjobban? - kérdőn nézett rám. - Hogy a legnagyobb titkommal éltél vissza! - sarkon fordultam, bevágtam magam mögött az ajtót, és kisétáltam az istállókig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése