tag:blogger.com,1999:blog-79621490120160768152024-03-08T12:23:41.462-08:00Herondałe-Árnyvadászok: Tessa Két testvér, de mégis különbözők. Az életük megváltozik, amikor kiderül, hogy Tessa félig démon. Vajon a Klávé milyen szemmel nézi majd?Kitahttp://www.blogger.com/profile/11201644260577267374noreply@blogger.comBlogger16125tag:blogger.com,1999:blog-7962149012016076815.post-27735835405162222612017-12-13T14:47:00.001-08:002017-12-13T14:47:41.793-08:00Tizenharmadik rész: Az akadálypálya<div data-p-id="f90456c6111b0eb3e5dc044362dc0ecf">
Erős kezek ráztak fel
álmomból. Kómásan pislogtam, mire hozzászoktam az ablakomon beáradó
fényt. Az éjjeliszekrényem felé pillantottam, ahol az telefonomat
kerestem, de az nem volt ott. Helyette egy ezeréves vekker, aminek az
oldalán penész folt éktelenkedett. Lehetséges ez, hogy egy óra
bepenészedjen? Várjunk, mit keres a szobában vekker? </div>
<div data-p-id="781fba61ed78f550314ff11d57123f16">
Szinte kipattantam az
ágyból, de ezzel egy időben vissza is huppantam, ugyanis valaki állt az
ágyam mellett, és sikerült nekimennem. A fejemet természetesen bevertem a
falba, csakhogy tetézzem a dolgokat, így fájó fejjel néztem fel az
illetőre. </div>
<div data-p-id="8c07a8c577a000f471b933f2bd4286fc">
- Neo, mit csinálsz itt ilyen korán? Még ébresztő sem volt!</div>
<div data-p-id="c159e60dcb5c67a9a46f3397a5db3a35">
A boszorkánymester hitetlenkedve nézett rám, de azért elnevette magát. Legalább ő élvezi a helyzetet.</div>
<div data-p-id="74e0654591b196e4815e20946e0c1f25">
- Amit te koránnak mondasz, az már délelőtt tíz óra, és elhiszem, hogy nem szólt az óra, ha be se állítottad. </div>
<div data-p-id="fe4127cd97fd4ec0b1d043d67be79d4c">
A rémület fogott el. Már a második napomon sikerül elkésnem, pedig a munkahelyemen lakok. </div>
<div data-p-id="5cbc741269c57daac479f620c16399fe">
- Adj két percet, és átöltözök! - keltem ki az ágyból, és sietve kezdtem el keresni a harci öltözetem.</div>
<div data-p-id="6e6f52dd64f23c21558b52bc7f53ea62">
- Mármint abba, ami már rajtad van? </div>
<div data-p-id="b34579e0cda97d910d5e26822098e5d7">
Szomorúan tudatosítottam
magamban, hogy tegnap sikerült bealudnom, így a szokásos esti körök,
mint a fürdés és átöltözés pizsamára elmaradt.</div>
<div data-p-id="2de755f9d38e91d11e0c68f77eaceb6c">
- Akkor adj öt percet, és letusolok, aztán...</div>
<div data-p-id="e991271a3dad357c4591993ed532157f">
- Nincs arra idő!
Igazítsd meg a hajad, és gyere! Két órád már így is elmaradt, most pedig
Magnus próbál foglalkozni az osztállyal, de nem hiszem, hogy ez olyan
jó ötlet lenne... </div>
<div data-p-id="4ab56ef7082bd82598cc04684b82031f">
Nem sokat értettem, de
Neot nem láttam még így aggódni Árnyvadászért, mint most. Gyorsan
megfésültem a hajam, és lófarokba kötöttem és megkezdtem a napom. Ahogy
kiértem az udvarral, nem hittem a szememnek. Egy hatalmas akadálypálya
állt a sík mező helyén, tele szakadékokkal, hegyes sziklákkal, és ha jól
láttam egy helyen láva is folyt. Szemeimmel Magnust kerestem, akit egy
fa tövében találtam, miközben a kávéját kortyolgatta. Amikor meglátott
minket, mosolyogva indultam meg felénk.</div>
<div data-p-id="b047e8dc57e050f72583520d19d3accb">
- Hát nem csodálatos? -
mutatott a szakadékok felé, amin éppen egy fiú próbált átugrani. - Nem
volt egyszerű kivitelezni, de a végére még egy kisebb csarnok is befért,
ahol a harcot gyakorolhatják.</div>
<div data-p-id="9db22e9149d6b0aa9e3d77987c68b203">
- Gyakorolhatják!?
Magnus, te megőrültél? Ezek még az alapokat se tudják, nem hogy élesben
harcolni! És mi van azzal a lávával meg az éles sziklákkal? </div>
<div data-p-id="d74dd341867d6952ff2d9e9db1bb6572">
- Hát, valamivel le kellett kötnöm őket...</div>
<div data-p-id="48e5397382f2a72bea5cd039a1648bf0">
- És erre az a megfelelő
módszer, hogy megölöd őket? - Magnus szeme ekkor megváltozott, arca
elkomorult, sötétbarna szemei most sárgán világítottak.</div>
<div data-p-id="5a93cfd625af57883f237d67e787af3e">
- Ha egyesek tudnák,
hogy mikor kezdődik a munkájuk, akkor én most nem lennék itt, de
szívesen, hogy nem rúgattalak ki már az első heteden! </div>
<div data-p-id="f2cd0717392e2a9279628c17a4db10d8">
A magasban egy ismerős
arcot véltem felfedezni, zöld szemei még ilyen magasságból is
látszódtak. Kovats. Akkor ez a húgom osztálya. Magnusra néztem, aki
megfordult, és ismét a fa tövében telepedett le. </div>
<div data-p-id="9b5f7b2955afd1772607fa2bfedb167d">
- Ezt az órát még így kell megtartanod! - intett, hogy menjek segíteni. </div>
<div data-p-id="7705c32d3d193210a83fa3258a46ed1f">
Nem sokat tétováztam,
odarohantam az első akadályhoz, ahol egy fekete hajú lány tétovázott.
Óvatosan mellé léptem, alig egy lépésnyi távolság választottal el
minket, majd lassan megfogtam a vállát. Bátorító akartam lenni, de olyan
váratlanul érte, hogy a rémülettől majdnem a szakadékba esett.
Emlékeztem rá tegnapról, ő volt az egyik, aki ismerte az alapokat, de
mégis őt rémisztette meg legjobban a feladat. </div>
<div data-p-id="15b91a3d6ae00a345c6fa2fff60b70f5">
- Ne félj, együtt megcsináljuk! - súgtam a fülébe, mire ő megrázta a fejét.</div>
<div data-p-id="68db482846bcf88c069953808806c75d">
- De nem fog menni! </div>
<div data-p-id="f11c746a4cbdb856e4461fdf65fa06a0">
- Egy Árnyvadásznak
nincs lehetetlen akadály! Így nem... - kezdtem el hadarni, amit annyi
éven keresztül hallgattam. Talán ezért is lett belőlem jó harcos, mert
untam hallgatni apám papolását, és inkább plusz órákat forgattam bele,
hogy tökéletesen menjen minden. Sarahtól benne is különböztünk. Ő ha
kellett ezredszerre is végighallgatta, bár gyanítom, már az elsőnél
máshol járt, és meg se hallotta, amit apa mondott. </div>
<div data-p-id="e64b8d8b95aeaa4d74b4c6d20155e285">
- Tudod, mit? Hagyjuk, menj, ülj le a fűbe, én megyek a többiekért! </div>
<div data-p-id="a557376bd4f28cf33cee5db81d72b47b">
Viszont ez a lány nem én
vagyok. Ami nekem erőt adott, az ő önbizalmát simán a porba tiporhatom.
Változtatnom kellett a hozzáállásomon attól kezdve, hogy elfogadom,
márpedig én most tanár vagyok, bár még lett volna egy évem. Sóhajtva
rugaszkodtam el a talajtól, és landoltam a túloldalon. </div>
<div data-p-id="e66c5406a632d7b1b52f682e32b15951">
Magnus tulajdonképpen
egész ügyesen kialakította a hegyet, merthogy ez egy hegy volt. Az első
akadályok még szintbe voltak a talajjal, alig volt különbség, de utána
kemény emelkedő következett. A túloldalon pedig ugyanez lejtő
formájában. A dolgomat bőven megnehezítette, hogy a boszorkánymester
semmittevésében egy-két nehezítést adott nekem, így történhetett meg,
hogy egy akadályt volt, hogy kétszer kellett megcsinálnom. </div>
<div data-p-id="fec43a95e191da136d648869f1c110b4">
A csúcson értem utol az
osztály nagy részét. Szinte mindenki megállt a hegy egyik legkritikusabb
pontján, a lávafolyamon. Apró kiszögellések és sziklák voltak, amire rá
lehetett ugrani, hogy átjusson az ember, de azok se voltak valami túl
biztatóak. Azon gondolkoztam, hogy visszafordulhatna mindenki, de ahogy
ezt kigondoltam, mögöttem egy fal jelent meg. Magnusra néztem, aki egy
vállrándítással elintézett. </div>
<div data-p-id="1569755d38b53787103593cd638802c1">
- Maradjatok itt! A
varázslatnak az óra végén véget kell érnie, ha nem, akkor én gondoskodok
róla, hogy véget érjen, rendben? - mindenki csak bólintott, egyesek már
le is telepedtek a fal tövében. </div>
<div data-p-id="ff862c350244446735b119ec8e1a5efb">
Erőt vettem magamon, és
ráugrottam az első sziklára. A láva ekkor elkezdett felgyorsulni, és
megemelkedni, nekem pedig gyorsabban kellett haladnom, ha nem akartam
itt végezni. Egyszer biztos, hogy kivégzem ezt a boszorkánymestert, már
ha addig ő nem öl meg engem. Nagy nehezen sikerült átjutni. Pár méterrel
lentebb egy ismerős arcot véltem felfedezni, amin éppen egy tüskés
indákkal teli ösvényen próbált túljutni. Lépéseimet megkétszereztem,
egyszer majdnem fel is buktam, de épségben a célomhoz értem. </div>
<div data-p-id="95d35e5fca725a9e0e9ecefb7a43a891">
- Sarah! - szeráfomat
előhúztam a tartójából, és kimondtam a nevét, mire az felvilágított, így
már könnyedén tudtam előre haladni. - Sarah, várj! </div>
<div data-p-id="e9557e01094416629c80b5f6ccd120b2">
- Hagyjál! Egyedül is meg tudom csinálni, aú! </div>
<div data-p-id="4ad98de02994a66944ca44e7d09f866b">
- Sarah, könyörgöm, csak most ne légy olyan makacs! Engedd, hogy segítsek! - hirtelen elém került, és dühösen mért végig.</div>
<div data-p-id="a48627733cc400dd76c6ca8437c5ae53">
- Hát persze, nővérkém, mint mindig, most is a könnyebb utat választod! - azzal már el is tűnt előlem. </div>
<div data-p-id="d7f018f9cdcb2c43ecb7c4beb0ac56da">
Kezdett elegem lenni
ebből a fogócskából. Miért segítek neki, ha ő ennyire ellene van? Talán
hagynom kéne egyszer az életben, hogy magától megoldjon valamit. Már
fordultam volna vissza, amikor éles sikítást, és nagy puffanást
hallottam. Száznyolcvan fokos fordulatot vettem, és dupla tempóba
kezdtem vágni a tüskéket. Az utolsó akadály előtt találtam meg a húgomat
Kovats társaságában. Sarah a földön ült kinyújtott lábával, amit
szorosan fogott. Rosszat sejtettem, és az se nyugtatott meg, hogy a fiú
egy iratzét rajzolt a húgom vállára.</div>
<div data-p-id="7ca6f53bfd75994059686a04f1cccfab">
- Itt meg mi történt? - guggoltam le én is.</div>
<div data-p-id="85b865411c50a807cfcd46c31754de2b">
- Éppen készültem bemenni, amikor ő érkezett meg nagy zajjal. Szerintem sikerült felbuknia, és idáig gurult. </div>
<div data-p-id="c187583bc17d21dd103c5516ce7c5138">
- Azonnal betegszobába kell vinnünk! </div>
<div data-p-id="b00b1d64218f82a453d6f2d45348ce4a">
- Jól vagyok, csak segítsetek felállni! </div>
<div data-p-id="4b7a8da8a17e2022b0218aec2ebcf83a">
- Sarah, kérlek! Adam, menj, és szólj valakinek! </div>
<div data-p-id="5fafd2e4e5dee085fa46ae249b3f6637">
Nem tudtam levenni a
húgom lábáról a szemem. A legnagyobb balesete, ami idáig történt vele az
démonok által okozott sérülések, amik iratzével könnyen gyógyíthatóak
voltak, de ez most ettől független, és az én felelőtlenségem miatt
történt. Beleszédültem a gondolatba, hogyha valami félrecsúszik, és
nagyobb baj történik, az mind az én butaságomból történt. </div>
<div data-p-id="924eba59f2054137c3479e5ed283cc31">
Egy kis szurdokot
pillantottam meg az aréna - vagy valami olyasmi - előtt, ami jó
lehetőségnek bizonyult, hogy véget vessen ennek a rémálomnak, de mire
odaértünk, a kis ösvény eltűnt, helyette a sziklafalon egy aprócska
szöveg jelent meg. Nehezen tudtam csak kiolvasni, de nem dobott fel a
tartalma.</div>
<div data-p-id="aa5efc45226a23d37d8cccf9e02d2724">
<i>"Valakinek végig kell
csinálnia, hogy a pálya eltűnjön. Siess, öt perc múlva kezdődik a
következő órád, és én sem vagyok időmilliomos!"</i></div>
<div data-p-id="eb7ecef420e8cb9ad14fe2ea6e4d21dc">
Toppantottam egyet
idegemben, de megindultam az aréna felé. Egyedül akartam végig csinálni,
ha már miattam történt ez az egész, de ekkor egy kéz megfogta a vállam.
</div>
<div data-p-id="398ce08e16c7819ec8c482642c15704b">
- Nem mehetsz egyedül! </div>
<div data-p-id="3ed846a6035e4d9f2033274a0805de8f">
- Miért nem? - fordultam
meg, hogy szembe legyek a fiúval. Zöld szemei nem nyugodtak meg egy
ponton, mindig újabbakat kerestek, lélegzete egyenletlen volt.</div>
<div data-p-id="79493327adfff4bac29040ec219f18be">
- Mert én fejeztem be elsőként - nézett mélyen a szemembe a reakciómra várva.</div>
<div data-p-id="a5c1530489cbb7392a5352db9b571e38">
- Kovats...</div>
<div data-p-id="a6e1fa23b8d8f2e24bcd1249e58919c4">
- Adam! </div>
<div data-p-id="596cc08af7a54385cc6845aa691c5b76">
- Adam... Hidd el, én
örülök a legjobban, hogy végigcsináltad a pályát, de erre még nem tudom,
hogy készen állsz e, és nem akarom, hogy bármi bajod is essen!</div>
<div data-p-id="e24aef680e2d102d257514ff945cfa3c">
- És ha neked esik valami bajod? </div>
<div data-p-id="1d3fd9975e1eb427aff6974ed298762a">
- Tessa, engedd, hogy
bemenjen! - szállt be a beszélgetésbe a húgom. Nem láttam rajta
megvetést vagy gúnyt, inkább aggodalmat. - Nem tudod, hogy mire képes,
én viszont igen, és te azt ott, - mutatott az aréna felé, - egyedül nem
fogod tudni legyőzni. </div>
<div data-p-id="d473dfecb72c21906b2de5daa43fb4cf">
- Honnan tudod? </div>
<div data-p-id="1ecc40001c323cfaef0cfb40f664a97f">
- Az van írva a kapu fölé, hogy <i>" Pessimum Somnum Exterreri Soleba", </i>és nem tudom te hogy vagy vele, de nekem a legnagyobb rémálmom az, amit nem tudok legyőzni.</div>
<div data-p-id="15fdb2181fe638d9c0143f8613d4a95d">
Igaza volt, de akkor se
akartam bajba keverni senkit, már ha ez nem lenne az. Ekkor mintha az
iskola hatalmas ajtajának nyikorgását hallottam volna, és diákok döbbent
kiáltásait. Magnus hangja szólalt meg hirtelen a fejemben.</div>
<div data-p-id="3307198c1855e4a5d172ce9ed34514e7">
<i>"Mondtam, hogy siess! Viszont tényleg végig kell csinálnotok, mert nem tudom máskülönben eltüntetni." </i></div>
<div data-p-id="4091faffb7fa9af221e42041a5ba9219">
Mindig olyan megnyugtató
tudott lenni, mint például most is. Idegesen bólintottam egyet Adamnak,
hogy jöjjön, majd beléptem az arénába. Először nem láttam semmi
érdekeset, csak egy hatalmas üres terem homok talajjal. Aztán belépett a
fiú is, és amikor megcsukódott az ajtó, egy gömb jelent meg rajta egy
felirattal. </div>
<div data-p-id="3af61c69fedf9f563e9e1f485d114cc1">
<i>"Félelem?"</i></div>
<div data-p-id="b43f2426ed507118e11107a61c366622">
- Most arra gondolsz, amire én? - nézett rám bamba tekintettel.</div>
<div data-p-id="375392ff5cd6f3f925e0cb7e82123efb">
- Neked milyen veszélyes lenne, ha a félelemed megelevenedne?</div>
<div data-p-id="739ab02fa3d9d0145acb086e6cb22172">
- Hát... egyszerre félek a nagyobb és ősibb démonoktól és a bohócoktól.</div>
<div data-p-id="eafc642290644509f2b95e75a1caaf0c">
- Bohócoktól? Mindegy... Mennyi az esélye, hogy megeleveníti ez a cucc Lilithet? </div>
<div data-p-id="0dc7beccd9fc9319f0ad7783b73a8837">
- Sok - csóválta meg a fejét.</div>
<div data-p-id="62b9336152592e0000176c25a4e9bbb3">
- Akkor az enyém lesz! - nyúltam a gömb felé, ami kipukkant. </div>
<div data-p-id="b5700574233d9906967e493042935772">
Eleinte nem történt
semmi, csak a durranás után füstfelhő szállt fel a magasba. Csak
másodpercek telhettek el, amikor megláttam egy árnyat a homályban.
Tettem felé pár lépést, de amint megláttam az arcát, hátrálni kezdtem.
Adam nem tudta hova tenni a viselkedésem, ezért ő is elindult az alak
felé, de félúton elbizonytalanodott.</div>
<div data-p-id="cd9c1ec02f0cb63cba7ebe2fb43a524b">
- Az ott te vagy? - fordult felém. </div>
<div data-p-id="335abaab56efb0f34b8844aebbe18145">
Csak bólintottam. Miért
nem gondoltam jobban bele? Az ott én voltam, pontos hasomlásom, csak
tele mágiával, sötét mágiával. Kezei körül türkiz fény csillant meg, én
pedig már a sírás határánál jártam. Adam csak egyre közelebb ment a
másomhoz, és tudtam, ha tovább megy, akkor abba akár még bele is
hallhat. Próbáltam előre lépni, de lefagytam. Csak arra tudtam
koncentrálni, amit láttam. Magamat Lilith oldalán. </div>
<div data-p-id="ad7cd9a774408b2fb6423d31ec48f339">
- Tessa, nem tudok közelebb menni hozzá! </div>
<div data-p-id="710e7f88b01117fc2c7d39024aeee5f6">
Nem néztem a fiúra,
hanem egyenesen a másom szemeibe, aki szintén így tett. Csak álltunk
egymással szemben, és farkasszemet néztünk. </div>
<div data-p-id="ade7c43f17a8ede8356bcc4ea99033aa">
- Tessa, figyelsz rám? </div>
<div data-p-id="3fdfc52edcee84b21a328e624857eb59">
Nem, nem figyelek rád. Nem is igazán akarok, csak azért hoztalak be, hogy végre bejussunk.</div>
<div data-p-id="f17be1a6b9e7a13c7b065c33aa6e7036">
- Tessa, könyörgöm! Megrémítesz, miért világít a kezed, mint egy boszorkánymesternek? </div>
<div data-p-id="5721c3ef8c02571a3a429e210fe16380">
Mert az vagyok.</div>
<div data-p-id="de231e7ae9d7ea6680972718e5f6ba2b">
- Na jó, Tessa, bár te
vagy a tanár, de nincs más esélyünk. Tudom, hogy hallasz, ezért kérlek,
próbáld legyőzni őt! Te ismered, hisz te alkottad, így te tudod a gyenge
pontjait is. Gyerünk, Tessa, te nem vagy ilyen, te nem vagy szörnyeteg!
</div>
<div data-p-id="28f231ffdd98f0973cad83a2db84a35f">
Szörnyeteg? </div>
<div data-p-id="9051aef9fc20c654ee01e777999f9697">
Bár beszélni nem tudtam,
teljes bűvöletébe vonzott az énem, de fejemet a fiú felé fordítottam.
Valahogy megéreztem, hogy hol van, bár nem láttam tisztán. "Nem vagy
szörnyeteg." </div>
<div data-p-id="9e18f94320e259ec319bb7136816768c">
Olyan volt, mintha
kezeim gúzsba kötötték volna, szinte alig tudtam megmozdítani, de most
szép lassan kezdtem el felemelni. Tettem néhány lépést a másom felé, és a
szemébe néztem.</div>
<div data-p-id="97b15a65835cfec931fcd80d2148002e">
- Nem fogom hagyni, hogy
legyőzz! - nem erőlködtem tovább. Beszippantottam a levegőt, majd
legyintettem egyet a kezeimmel, amit már szinte a könyökömig átjárt az
energia, majd egy hatalmas robbanással vége lett mindennek. </div>
Utolsó erőmmel még körbe
néztem, velem szemben pedig csodálkozó tekintetek néztem vissza rám.
Szólni akartam, elrohanni, de e helyett forogni kezdett körülöttem
minden, és elájultam.Kitahttp://www.blogger.com/profile/11201644260577267374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7962149012016076815.post-16759215663511573182017-08-12T05:26:00.000-07:002017-08-12T05:26:07.326-07:00Tizenkettedik rész: Első nap<div data-p-id="477a3bbc5bbaa8005712b9fb1115ad7f">
Miután végeztünk az
ebéddel és megkaptuk az útbaigazítást, Jace és Alec elment. Magnus csak
azért maradt, mert Neo újoncnak számított és szeretett volna adni neki
néhány leckét, mielőtt átveszi a helyét. Sarahval a napokban továbbra is
kerültük egymást, ha találkoztunk egy halk sziánk kívül nem
kommunikáltunk. </div>
<div data-p-id="dd62c7582f541380f3f9df70f6de4f76">
A tanítások egy héten
belül kezdődtek, addigra minket, tanárokat is felkészítettek, hogy mit
kell csinálnunk. Szerencsére én nem valami unalmas elméleti órát kaptam,
gyakorlatra kellett megtanítanom a többieket. A szobámba, ami ezelőtt a
dédapámé volt, egy kézzel írott levelet találtam az egyik
asztalfiókban. Egy útbaigazító levél volt az osztályokkal kapcsolatban,
néhány jó tanács és tipp Jace-től. </div>
<div data-p-id="701f2b93538ee9d13c6703f00e1fa3e7">
Hétfő, a nap, amitől
mind tanár, mind diák tartott. Nem volt első órám, így reggeli után
visszavonulva a szobámba, varázsoltam magamnak egy bögre, forró kávét,
amire még Magnus tanított. Teljesen ellustít a mágia. Lélekben
felkészültem az első órámra, ami természetesen nem mással, mint
Sarahékkal lesz. Rengetegszer átolvastam a papírokat, hogy pontosan hogy
haladnak és mivel kell folytatni. Mit mondjak? Pár nap alatt nem sokat
tud tanítani az ember és bár, nem kezdőkről van szó, mégis a
legfontosabbal, a védekezéssel gondoltam kezdeni. </div>
<div data-p-id="d41d8cd98f00b204e9800998ecf8427e">
<br /></div>
<div data-p-id="79cd5e04aea5f3a599ca3b39dd42be97">
Félve léptek ki az
Intézet hatalmas ajtaján az épület előtti mezőre, ami harcmezőnek volt
kialakítva. Az osztály még nem volt itt, tartott még az előző óra.
Mélyen beszippantottam az erdő illatát, majd kilépve a hatalmas rom,
mert az épületet nem lehetett romnál jobb szóval illetni, árnyékából.
Nem volt ebben a tájban semmi különös. Minden pont olyan volt, mint
odahaza csak sokkal nyugodtabb. </div>
<div data-p-id="851c6813abfc2dc25f4d50d375f2e941">
- Készülsz az első órádra? - lépett mellém a férfi. Hangja még rekedtes volt, nem rég kelhetett. </div>
<div data-p-id="d574616e30e418b78f5f9e05bc916c85">
- Mondhatjuk annak is -
szippantottam be még egyet a friss levegőből. Nem tudtam elhinni, hogy
Idrisbe vagyok. Annyira hétköznapi, de közben a leggyönyörűbb hely még
így is, hogy csak egy egyszerű mezőt látok magam előtt az erdő közepén. A
fű helyenként kikopott. Látszott, hol szoktak leginkább gyakorolni.</div>
<div data-p-id="6b5d12fa45664cc3e8e6c13ed9c87dcf">
- Annyira nem tudok
semmit erről a helyről, se arról, hogyan kéne megtanítanom őket bármire
is - huppantam le a fűre. Harci ruhában volt, nem igazán érdekelt, hogy
meglátszik-e a fűfolt. Úgy voltam vele, úgyis szerzek még pár foltot nap
végéig. </div>
<div data-p-id="4693697a56551ec56df632b93c9b2791">
- Tudod mi a szép
egy-egy újrakezdésnél? - guggolt le mellém. Gőzölgő bögrét szorongatott a
kezében, gondolom kávé volt benne. Megráztam a fejem, de nem néztem rá.
</div>
<div data-p-id="a8bbe582a17aaf85078820a98e6f325d">
- Hogy tényleg újra
kezdheted az életed egy szinten. Egy új országot kell megismerned, újra
kell építened a kapcsolataidat és hátra hagyhatod a múltad egy részét.</div>
<div data-p-id="274c566f2858a1917b2a1b19c3a05d9c">
- És most nekem is így kéne ezt felfognom? - néztem rá most először a boszorkánymesterre. </div>
<div data-p-id="cbd74e253a24966c75a2976e16e03a51">
- Végül is új országban vagy, használd ki! </div>
<div data-p-id="d2c01741b23a6ae2b062defb19e5e9df">
- Magnus, ez azért egy
kicsit más, nem gondolod? - néztem rá kételkedve, de válaszra már nem
maradt ideje, mert az ajtó csapódásával érkeztek a többiek. Egy fiú
látott meg minket először, tágra nyílt szemekkel kezdett el rohanni
felénk.</div>
<div data-p-id="831c95cac8ec16dddf4a0c3ae42305cb">
- Kávé! Nálad van kávé! -
nézett rá Magnusra hatalmas zöld szemeivel. Amit azokban a szempárokban
láttam, egyszerre volt fájdalom, remény és sóvárgás. Ahogy nézte a
gőzölgő kávét, mint amikor egy ötéves bámul egy játékot, amit nagyon
akarna. </div>
<div data-p-id="6394a4631ef9c0a16f246a23c6d7b14b">
Körülbelül olyan idős
lehetett, mint én, hanem idősebb, vörös haja hullámos tincsekben omlott
vállára. A szemei viszont... nem tudtam elhinni, hogy ilyen létezhet.
Tűzszín hajszínéhez heterokrómiás volt. Jobb szeme mogyoróbarna színében
elveszett az ember, míg bal szeme kékségének hidege megrémítette. </div>
<div data-p-id="5870ac7cdfda9c1fc487995b6305b296">
Magasabb volt nálam, Magnusszal majdnem egy magasságban voltak, de a boszorkánymester még így is lenézett rá. </div>
<div data-p-id="e9c324eaf9ebe7a9935b3b8c97a0d3b2">
- Kovats, megtudhatnám,
hogy miért fogyasztja el a reggeli frissítőmet? - kávéját féltőn
próbálja elrejteni, de esélytelen. Körülöttünk egyre többen lesznek, én
pedig kezdem magam kényelmetlenül érezni a földön. A fiú Magnus szemébe
nézett, akinek pupillái összeszűkültek és macska szemek jelentek meg. </div>
<div data-p-id="7d7a897e75e2dbfe39e16a84241e4950">
A boszorkánymester kezet
nyújtott, hogy fel tudjak áll, majd a fülbe súgott egy sok szerencsét,
és már el is ment. Egyedül maradtam az osztállyal. Minden szépen
elterveztem, de nem így, szóval most csak álltam ott a többiek között és
kerestem azt az ismerős arcot. </div>
<div data-p-id="1bc35eef9379c7079b93ceb171bbd345">
- Mindenki itt van?
Kezdhetjük az órát? - egy kevésbé lelkes igent kaptam, majd mindenki
felállt egy vonalba. Gőzöm se volt, hogy most mit kéne csinálnom,
úgyhogy Jace-re hallgatva futással és erőléti feladatokkal kezdtünk.
Remélem, nem éppen az egyik csínye alanyává váltam, mert elég fura
pillantásokat kaptam. </div>
<div data-p-id="303866829491eb5d5c6b0e4fafa1864f">
Ezután az alap
védekezési módszereket vettük át, mint sejtettem, alig tudták páran.
Sarah nem volt köztük, ami azért fájt, mert még apa tanította meg nekünk
minden egyes lépését. Egy óra folyamatos hárítás és esés gyakorlás után
nyílt az ajtó, és megláttam a következő osztályom.</div>
<div data-p-id="c70d246ec2dda237bba228cd0cd94248">
- Gratulálok, nővérkém!
Elvetted a szünetünk! - ment el mellettem Sarah, meg sem várva a
reakcióm. Most erre mit mondjak? Új vagyok, honnan kéne erről a helyről
bármit is tudnom? </div>
<div data-p-id="26478db11a74b3c8675f463fee30cba7">
<br /></div>
<div data-p-id="3d9f754f1a87392108296ab60e385c5b">
Nap végére kegyetlenül
kifárasztottam magam. Egyik osztály jött a másik után, a szüneteket
persze sose tudtam, mikor vannak. Mindig csak arra lettem figyelmes,
hogy nyílik az ajtó és jön a következő. Egyedül ebédszünetnél álltam meg
pihenőre, ugyanis megszólalt egy harang, ami jelezte, hogy mehetünk
enni. Hulla fáradt voltam, csak behuppantam az ágyamba, ami így már
egészen kényelmes volt. Mire nem képes egy fárasztó nap? Erőm nem volt
már semmire, a vacsorát kihagytam, inkább varázsoltam magamnak valami
ehetőt. Mire nem jó, ha az ember ereiben csörgedezik démon vér! </div>
<div data-p-id="54d91777be67e986d3b89e310376dfef">
- Én a helyedben lefürödnék! - nyílt az ajtó, amin egy ismerős szőke hajkorona jelent meg.</div>
<div data-p-id="30911db52e70bf7e0c32656ff27ab18a">
- Pizsamás Mike. Mivel érdemeltem ki, hogy ebben lássalak? - nevettem el magam, mire ő lehuppant mellém az ágyba. </div>
<div data-p-id="9df3305a1ace55b8ac1ca032c233143b">
- És én mivel nem? </div>
<div data-p-id="9eedafb55534455f91b203f8452678db">
- Fáradság és társai -
forgattam meg a szemem. Még mindig kamasznak éreztem magam, annak a
gyereknek, aki tegnap még a húgával veszekedett, és nem egy egész
osztályért felelt. </div>
<div data-p-id="32f13bb6d65d32e2dac814149ed4e9ab">
- Miss Herondale! Panaszkodik már az első napon? - nézett rám komolyan, én pedig nem bírtam tovább. Felnevettem.</div>
<div data-p-id="5d7764b28ba6ec0a2e18d4d0197bd2e9">
- Most mit mondjak? Nem a legjobb munkahely és még a fizetés is piszkosul alacsony.</div>
<div data-p-id="c69571ef581b99c446884388b99dd8fa">
- És mostantól ez így
lesz még két évig? Te tanítasz, mi tanulunk? - hasra fordultam, hogy
szembenézhessek vele. Nem tudtam mi lesz ezután, azt se tudtam, hogy
lesz e ezután. Ha a démonok ennyire felerősödtek, hogy még itt is
elszabadult egy, akkor nagyobb baj lehet, mint azt bárki is gondolta. </div>
<div data-p-id="f74354a807ee875a72ea93fe64c53f42">
- Őszintén, nekem nem jön be ez a tanárosdi. Attól, hogy jól harcolok, még nem tudok tanítani! </div>
<div data-p-id="0917396fc8afdf3df935b5b8e17271ed">
- És inkább lennél kint a csatatéren? </div>
<div data-p-id="8e6c7f8e8e4221f73cf251c7f6a8b77f">
- Még akkor is
hasznosabb vagyok, ha első nap kinyírnak - zsörtölődtem. Néha nagyon
rossz természetem tudott lenni, órákon keresztül csak a negatívumokat
látni a dolgokban és összehasonlítani, mi lett volna, ha. De most ez nem
volt fontos, már nem. Arra kellett koncentrálnom, hogy a többieket
felkészítsem, arra pedig minden erőmet bele kellett adnom.</div>
<div data-p-id="a20292d8922f09a45527e762f3d54727">
- Én azért örülök, hogy
itt haszontalankodsz! - ölelt át Mike, és talán most először éreztem
ennyire közelről. Bensőséges volt és megnyugtató. Hittem neki, hogy
sikerülni fog, bár ezt így nem mondta ki.</div>
<div data-p-id="0ccfe08767380bc08498c273cc90c4f4">
- Menj, mert késő van!
Holnap már nekem is lesz reggel órám - néztem rá fájdalmasan a falra
kifüggesztett beosztásra. Sokan voltak, szerintem az idei évben tudhatja
magáénak az Akadémia a legtöbb tanoncot. Mike még egyszer megszorított,
majd jó éjt kívánva magamra hagyott. </div>
Fürödnöm kellett volna,
tudtam magamról, hogy holnap úgyse fogod időben felkelni ahhoz, hogy
bepótoljam, de annyira hívogatott az ágy, hogy mikor lecsuktam a szemem,
aznap már nem nyitottam ki többé. Kitahttp://www.blogger.com/profile/11201644260577267374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7962149012016076815.post-82742428881946305222017-07-25T12:57:00.001-07:002017-08-12T05:26:52.621-07:00Tizenegyedik rész: Hogy is volt? <!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="false"
DefSemiHidden="false" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="374">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="header"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footer"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of figures"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope return"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="line number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="page number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of authorities"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="macro"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="toa heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Closing"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Message Header"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Salutation"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Date"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Note Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Block Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Hyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="FollowedHyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Document Map"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Plain Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="E-mail Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Top of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Bottom of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal (Web)"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Acronym"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Cite"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Code"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Definition"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Keyboard"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Preformatted"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Sample"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Typewriter"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Variable"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Table"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation subject"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="No List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Contemporary"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Elegant"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Professional"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Balloon Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Theme"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" QFormat="true"
Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" QFormat="true"
Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" QFormat="true"
Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" QFormat="true"
Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" QFormat="true"
Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" QFormat="true"
Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="41" Name="Plain Table 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="42" Name="Plain Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="43" Name="Plain Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="44" Name="Plain Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="45" Name="Plain Table 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="40" Name="Grid Table Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="Grid Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="Grid Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="Grid Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="List Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="List Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="List Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Mention"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Smart Hyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Hashtag"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="false"
DefSemiHidden="false" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="374">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="header"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footer"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="index heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of figures"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="envelope return"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="footnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="line number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="page number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote reference"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="endnote text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="table of authorities"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="macro"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="toa heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Bullet 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Number 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Closing"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="List Continue 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Message Header"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Salutation"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Date"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text First Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Note Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Body Text Indent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Block Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Hyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="FollowedHyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Document Map"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Plain Text"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="E-mail Signature"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Top of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Bottom of Form"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal (Web)"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Acronym"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Address"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Cite"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Code"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Definition"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Keyboard"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Preformatted"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Sample"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Typewriter"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="HTML Variable"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Normal Table"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="annotation subject"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="No List"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Outline List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Simple 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Classic 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Colorful 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Columns 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Grid 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 4"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 5"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 7"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table List 8"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table 3D effects 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Contemporary"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Elegant"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Professional"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Subtle 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 2"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Web 3"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Balloon Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Table Theme"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" QFormat="true"
Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" QFormat="true"
Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" QFormat="true"
Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" QFormat="true"
Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" QFormat="true"
Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" QFormat="true"
Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true"
UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="41" Name="Plain Table 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="42" Name="Plain Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="43" Name="Plain Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="44" Name="Plain Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="45" Name="Plain Table 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="40" Name="Grid Table Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="Grid Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="Grid Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="Grid Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="Grid Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="Grid Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="Grid Table 7 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="List Table 1 Light"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="List Table 6 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="List Table 7 Colorful"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="46"
Name="List Table 1 Light Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="51"
Name="List Table 6 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="52"
Name="List Table 7 Colorful Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Mention"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Smart Hyperlink"/>
<w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true"
Name="Hashtag"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri",sans-serif;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]--><br />
<div data-p-id="8c915a248ce2ddf2d55571dc5bf26710">
Mit ne mondjak, a
bevonulásunk még nagyobb figyelmet kapott, mint amikor Jace kicibált az
étkezőből. Egyenesen átvezetett minket az egész helyiségen, majd egy
pici ajtón át, egy másikban kötöttünk ki. Hallottam ahogy mögöttünk
összesúgnak, és láttam, ahogy Sarah is kellemetlenül érzi magát, ahogy
ennyi szempár szegeződik rá. Sose volt egy visszahúzódó lány, ahogy én
sem, de ez még neki is sok volt. A konyhába jutottunk, ahol két fehérbe
öltözött alak sürgölődött. A fehér talán túlzás lett volna, az évek
alatt mindenféle piszok fogta be a munkaruhákat, a mosás úgy látszik,
itt errefelé nem olyan hatékony, mint Londonban. A konyha sem volt
valami felemelő látvány. Egy hatalmas kemence volt a közepén, rengeteg
szekrény, gondolom, ahol a tányérokat és fazékokat tartották. Pár
konyhapult, ami úszott a mocsokba, egy hatalmas mosogató és egy kiürült
sarok, ahol mindenféle zöldséghéj volt szétszórva a földön. </div>
<div data-p-id="25e56a4d051bdafc722305dc103a89b8">
A helyiség másik
sarkában egy csillámló, öltönyös férfi beszélgetett valakivel, miközben a
kezében egy gőzölgő bögrét szorongatott. Haja felzselézve az égnek
állt, és úgy ragyogott, mintha diszkógömb lenne. Talán az egész szett az
akart lenni. Jace mosolyogva indult el a csillámalak felé. Olyan halkan
ment, hogy az illető meg sem hallotta a közeledését, így amikor
hozzáért a vállához ijedten öntötte magára a bögre forró tartalmát. </div>
<div data-p-id="6c971e7d246b9934ea35993d5459972d">
- A manóba, Árnyvadász!
Ez eredeti olasz DIGEL öltöny, és most... most miattad le lett öntve
forró kávéval... - szóval kávé volt a bögrében. </div>
<div data-p-id="dc25314e1d48ca7dde6cf62ec5f7486d">
- Magnus, ugyan már! Ez
csak kávé, te pedig könnyedén ki tudod szedni onnan azt a foltot - fogta
meg az öltöny két szélét egy erős kar, és a boszorkánymestert maga felé
húzta, és óvatosan megcsókolta. A hangot először nem ismertem fel,
miért is ismerte volna? Soha életembe nem hallottam még élőben,
felvételről se sokat. Magnus megilletődve, még a csók mámorában nézett
Jace-re, majd a férjére. A következő pillanatban durcásan a mellkasa elé
fonta a két kezét, és ránk nézett. </div>
<div data-p-id="ba3a01cde8bc08b99147fcbef6299a67">
- Oh, a kis Árnyvadsz tanonc! - mondta vidáman, nekem címezve a felszólítást. - Miben segíthetek? </div>
<div data-p-id="d2c36f599773b40990089ce027d01dfc">
- Igazából.. - szólalt meg helyettem Jace. - Valami ehetőért jöttünk. </div>
<div data-p-id="5ae0309dbd7eb109c0e79a5fe8f14d58">
- Pf, ehetőért... amióta
csak itt vagyok, te kihasználod a mágiámat, és cserébe mit kapok? Egy
leforrázott öltönyt! Jól nézd meg ezt Jace Herondale, - csettintett
egyet, és két tányér jelent meg, rajta aranyra sült csirkével, sült
krumplival és befőttel - mert ebből te nem fogsz kapni! - jelentette ki
gőgösen, majd felénk nyújtotta a két tányért.</div>
<div data-p-id="f83789dceaf4a652177e93dbb4423c0f">
- Hölgyeim! Fogyasszátok
egészséggel! - láttam, ahogy Alec mosolyogva nekidől a konyhapultnak.
Fekete haja az évek alatt már kiőszült, kék szeme viszont még mindig
ugyanúgy ragyogott, mintha velünk egykorú lenne. </div>
<div data-p-id="27a14f68e9dbfdeeaaa48073de5f4d54">
- Remek! - fújtatott
Jace. - Gyerünk, gyerekek! Menjünk ki a többiekhez! Alec, te velünk
tartasz? - a férfi meglepődött a kérdéstől, de hangjában semmi
kétségbeesés nem volt.</div>
<div data-p-id="ff747a1a97ea736b132d6d0b9c72885d">
- Inkább maradnék! </div>
<div data-p-id="f28e10517d42448f453c030bed367c52">
- Te tudod - azzal
megindult az ajtó felé, és már kint is volt. Magnus felé fordultam, hogy
megköszönjem neki az ebédet, de ő már mással volt elfoglalva, és inkább
úgy döntöttem, hogy nem zavarom meg. Intettem Sarahnak, hogy jöjjön, és
azzal a lendülettel követtem a dédapámat. <br />
Ahogy kiértünk, szinte
már mindenki befejezte az ebédet, a terem fele kiürült. Egy nagyobb
csoportot véltem felfedezni az egyik sarokban, gondoltam azok vagyunk
mi. A legtöbben csendben ették az ételt, a felnőttek már nem voltak itt.
Egy lila alakot vettem észre nekem háttal, aki az egész csoportból a
leghangosabban pletykált valamiről. Jace megtorpant. </div>
<div data-p-id="705d27193de8bae3e5a8cc2a72596fc5">
- Nem tudtam, hogy
Magnuson kívül még egy boszorkánymestert is beengedtünk - húzta fel
egyik szemöldökét. Neo azonnal érzékelte, hogy róla van szó, megfordult,
és egyenesen a dédapámra nézett. Arca maszatos volt valami barna
trutymótól, farka ide-oda járt. </div>
<div data-p-id="5f47e0e80fe42b9f40f05483bd981233">
- Nem tudtam, hogy a Heronadale-ek ilyen gyakoriak erre - vágott vissza egyből a gyíkszerzet.</div>
<div data-p-id="475b895de65fc6e15c64b4ef2e66fb29">
- Jace papi, ő itt Neo. Ő
mentett meg a londoni támadás után. Neo, ő itt Jace papi - álltam
kettejük közé, hátha lecsillapodnak - az asztal körül megfagyott a
levegő, mindenki kérdőn nézett rám. </div>
<div data-p-id="49e9342b99ad2837266a409818564b7c">
- Mi az, hogy
megmentett? - sopánkodott Helen. Arcából kiszaladt a vér, a villáját
félúton a tányérja és a szája között megállította. Szóval második fogás,
amit esznek. </div>
<div data-p-id="a873e45015833a9264e08c23fb9dc504">
- Igen, ezzel van valami
gond? - kezdtem félni. Ha ennyi szempár vesz téged kérdőre, köztük
olyanok, mint Jace vagy Helen Black, akkor van félnivalója az embernek. </div>
<div data-p-id="e9eae02d8ab27fc29230bc3982d75214">
- És mégis honnan tudta
ez a kedves gyíkszerzet, hogy neked segítségre van szükséged? Tudtommal
nem London körzetéhez tartozik - szólalt meg ezúttal Sarah. Arcára kiült
a negédes mosoly, miszerint ő már tudta, hogy varázsolnom kellet ahhoz,
hogy Neo megjelenjen.<br />
Átfutott az agyamon minden lehetséges opció,
hogy mit tudnék kitalálni mentségemre, de mindegyik gyenge volt, én
pedig rettenetesen tudok hazudni. Még az is észreveszi, aki amúgy nem
ismer. Vettem egy mély levegőt és belekezdtem.</div>
<div data-p-id="fb82f8e540766542e4c6909dd1675b10">
- Hát az úgy volt, hogy...</div>
<div data-p-id="329ff9243510e551aaabef7ddad8828f">
- Kaptam egy tűzlevelet -
vette át a szót Neo. Mindenki egy emberként nézett rá, még én is.
Izgalmamba megremegett a kezem, amit Jace azonnal észre is vett.
Érdeklődve nézett rám, de nem szólt semmit. </div>
<div data-p-id="64e18ed2866e5276131c70aebaa0fd72">
- Magnus írta, hogy jöjjek, mert baj van. </div>
<div data-p-id="b397b2eb1f5b1d23ef6e666727d138a4">
- Magnus miért írna
neked ilyesmit? - akadékoskodott Mrs. Black. Erre már az említett
boszorkánymester is kijött, szorosan mögötte Alec. </div>
<div data-p-id="65cd0620d69c87ff5952c53631012c43">
- A nevemet hallottam. Mi történik? </div>
<div data-p-id="6f32cc8bcf7b7f1df842c284000f2229">
- Igaz az, hogy ennek a
negyedrangú boszorkánytanoncnak, - mutatott Neo felé, aki csak sértetten
fordult el a másik irányba - tűzlevelet küldtél? </div>
<div data-p-id="000e31167363c12cea52b63adade43e2">
Magnus alaposan
végigmért mindenkit. Utoljára hagyott, egyenesen a szemembe nézett, majd
le a kezemre. Visszanézett Sarah-ra, akinek a fején még mindig ott
virított az az önelégült vigyor. Gondolom ő se hitt benne, hogy Magnus
üzent volna neki. Azt meg végképp nem gondolná, hogy a boszorkánymester
is tudja azt, amit ő. Mindenki feszülten nézett rá, Helen már készen
állt sürgetni a boszorkánymestert, mire ő csak elmosolyodott. Ez most jó
vagy rossz rám nézve?</div>
<div data-p-id="ea6853e89988cacb1e817930ae241f9f">
- Persze, hogy küldtem!
De volt olyan aljas, hogy csak a vészlevelemre reagáljon, a többit pedig
ignorálja - nézett sértetten a lila gyíkszerzetre. </div>
<div data-p-id="16c8e4ad788d31488ecb0556988df8d4">
- Tudod, barátom, én
csak rangsorolom a dolgokat - száját mosolyra húzta. - Nem mindenkinél
te vagy a központban - nézett ezzel Alec-re.</div>
<div data-p-id="318ed0d8718fa40e6368bb5d27fae9a6">
- Nem tudod, hogy mit hagysz ki - nevette el magát a férfi, és átkarolta Magnus derekát. </div>
<div data-p-id="6f52162b1e91a168ae1d423293c4fad3">
- Térjünk vissza a lényegre - szólalt meg türelmetlenül Helen. - Utána hogy találtál rá Herondale kisasszonyra? </div>
<div data-p-id="2711b2e6f4660a33e8079ceb6989a041">
- Amikor megérkeztem,
már csak a csata nyomai voltak. Mindenhol rom és elhagyatott termek.
Akiket meg láttam, azok nem voltak beszédes kedvükben. Néhány gyengébb
démon még mászkált a folyosókon, amikor rátaláltam Tessára. Egy szobában
feküdt egy ágyon, nagyon le volt gyengülve. Mivel még kint nem tudtam,
hogy mennyi démon lehet, na meg más Árnyvadászt se láttam, nem volt
választásom, segítettem neki - fejezte be a mondanivalóját. Mindenki
megemésztette, amit hallott. Sarah mosolya lehervadt, és azon emésztette
magát, hogy mit jelenthet valójában az, hogy "nagyon le volt
gyengülve". A csendet Jace törte meg. </div>
<div data-p-id="9ffd0b63676ac5f9f3af70f7b6c5ebec">
- És hogy találtatok rá a
többiekre? - most Mike lépett előre, hogy átvegye a szót. Gondolom nem
nagyot tetszett neki, amit Neo csinált vele, és hangot akart neki adni. </div>
<div data-p-id="6cce86f6c8f9fb926f61647157798166">
- Visszaindultam Tess
keresésére, de mikor megtaláltam őket, ez a gyík elkábított! -
méltatlankodott. Szürke szeme a dühtől szinte fekete volt, mint egy
démoné. Egyben volt ijesztő és vonzó. Most mindenki Neora nézett. Ő csak
felrakta a kezét, pupilláit kitágította. </div>
<div data-p-id="817cdba460a73b82a5ff88d5c2757561">
- Én csak védekeztem - mondta ártatlanul. - Ha nem teszem, lehet, hogy mostanra már nem is élek! </div>
<div data-p-id="48c29244ad7531e034725cb5002e8169">
- De sokat vesztett
volna a világ! - fújtatott a szőke Árnyvadász. Úgy látszik, nem fog
egyhamar megbékélni új barátunkkal. Helen fáradtan megdörzsölte az
orrnyergét. </div>
- Rendben van! Azt
hiszem ezt tisztáztuk. Most, ha mindenki megette az ebédjét, jöjjön az
aulába. Megkapjátok a szobáitokat - ment ki az ebédlőből, mi pedig
elfoglaltuk a helyünket, hogy nekiessünk a kihűlt csirkénkhez. Kitahttp://www.blogger.com/profile/11201644260577267374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7962149012016076815.post-56324482763527914162017-07-15T12:50:00.001-07:002017-08-12T05:28:41.838-07:00Tizedik rész: Szívélyes fogadtatás<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<div data-p-id="366070ef56d9cb5785f7fd9d53c19f2e">
A teremben megfagyott a
levegő, mindenki arra várt, hogy valaki, pontosabban, hogy én lépjek
valamit. Csak néztem a dédnagyapámat, és azon gondolkoztam, hogy mikor
láthattam utoljára. Kérdőn felhúzta a szemöldökét, amit apától is
annyiszor láttam már. Még vártam pár pillanatot, mérlegeltem, hogy
mennyire fog kínosan kijönni a következő tettem, majd megmozdultam.
Lassan odasétáltam hozzá, mint valami magas rangúhoz, és megálltam
előtte. Jace arcán egy hirtelen mosoly, majd a következő pillanatban már
a karjai közé zárt, és egy hatalmas nagypapás ölelést adott. </div>
<div data-p-id="361b8f8cf059afffd07b765bb3b4c407">
- Hát végre
találkozhatom a másik unokámmal is - suttogta a fülembe. Hangja
megnyugtató volt, biztonságban éreztem magam, mintha újra otthon lennék.
Bár ha jobban belegondolok, Jace hiába volt ennyire idős, kinéztem
belőle, hogy kardot rántva úgy ugrik neki a szörnyeknek, mint még anno,
amikor csak tanulta ezt az egészet. Óvatosan elengedett, és ismét a
szemembe nézett. Megint én következtem. Alaposan végigmértem. Annyira
ismerős volt, mintha kezdetektől ismertük volna egymást, mintha mindig
is az életünk részese lett volna. </div>
<div data-p-id="a67d594487084551d828f36fbf11427c">
- Hol van Sarah? - azt
hittem meg fog lepődni. Én is meglepődtem, nem ezt akartam kérdezni, de
úgy éreztem, hogy amiket meg akarok vele beszélni, az nem tartozik egy
egész iskolára. Elmosolyodott, és elindult az ajtó felé. </div>
<div data-p-id="caf506c24f0054ca916941faa6f5dbc4">
- Ha megbocsájt, Helen,
nekem és a dédunokámnak lenne egy kis megbeszélni valónk - nézett
szórakozottan a dékánra, akinek az arcán már nem a fegyelmet és a
szigorúságot láttam. Bólintott egyet, mire Jace megfogta a karom, és
végighúzott az egész iskolán. Folyosók labirintusain húzott keresztül,
míg végül egy ajtónál megálltunk, ami szinte ugyanolyan volt, mint az
ezelőttiek, csak ez mintha ápoltabb lett volna. </div>
<div data-p-id="2790e37d64dea30013565765576d3e60">
- A tanárok és
különleges személyek ilyen "lakosztályt" kapnak. Mintha egy nyamvadt
ajtó és egy fokkal tisztább szoba nem riogatna el mindenkit -
zsörtölődött, miközben a kulcsát kereste a zsebébe. </div>
<div data-p-id="bf9ca3fe13a6cfc76f09978785ca6069">
- Szóval itt ne várjak
cselédeket, akik minden kívánságomat lesik - néztem még egyszer körbe a
folyóson, valami mást keresve, amitől ez elüt a többitől, de megint nem
találtam semmit. </div>
<div data-p-id="7c69f95e18467250efa2a1dbb32e2d1c">
- Magnus egyszer
megpróbálta, esetleg tőle kérhetsz ilyen ügyben segítséget. A francba!
Hogy felejthettem el? - nyitott be hirtelen a szobába kulcs nélkül. Az
ajtó kinyílt. A hatalmas ablakon beáramló világosság először elvakított a
folyosó sötétsége után, ugyanis ezen a részen egyik folyosón se volt
ablak, csak egy-két fáklya és boszorkányfény. </div>
<div data-p-id="b37b4b0dddfebf7eb9728e1c48dd1d4a">
- Majd megszokod - legyintett egyet Jace, és odasétált egy roskadozó ágyhoz. Először észre se vettem, hogy ül rajta valaki. </div>
<div data-p-id="0dc3a6ea00422bd2414f1b7e426e3205">
- Szóval ez lenne a nagy
lakosztály? - néztem körül. A roskadozó ágyon kívül volt még egy egész
jó állapotban lévő asztal, egy szék, egy nagyobb szekrény és egy másik
ajtó fából. </div>
<div data-p-id="48acde7b46c845431e31f00918950634">
- Mert te sose érted be
azzal, ami van - szólalt meg az ágyon ülő személy egy elég ismerős
hangon. A gyomrom összeszorult, a torkomon gombóc keletkezett. Jace,
mintha vette volna a lapot, ő szólalt meg helyettem.</div>
<div data-p-id="c0c3fc7dcb911d275eeca5829d1b32c4">
- Lányok, ne tegyétek tönkre dédapátok utolsó napját itt, az Akadémián!</div>
<div data-p-id="0a0200942ba3a3d9ffb66e5c17834589">
- Lehet ezt még ennél
jobban is elrontani? - csattan fel Sarah. - Az étel pocsék, a ágyak
feléről hiányzik a matrac és nem tudod milyen lény lapul meg a következő
sarokban arra várva, hogy megegyen... </div>
<div data-p-id="93dd812889982b2dbaaa269ad038af0c">
- Szóval most ki nem éri be azzal, amit kap? - vetettem oda gúnyosan. Szúrós pillantással ajándékozott meg.</div>
<div data-p-id="9fa9af73a694de99933fbbd391d54f01">
- Nem tudod, hogy mi jár itt a diákoknak! - fordult sértődötten a fal felé. </div>
<div data-p-id="dafe9b4ac0e9311a380c99a882ad9276">
- Ahogy te sem - zárta le a vitát Jace. - Ne felejtsd el, hogy te se vagy itt olyan régen! </div>
<div data-p-id="4f8febcb06a657aaba60dc687c23fa36">
Sarah döbbenten nézett
dédapánkra, majd mint aki nem hisz a fülének, hogy elárulták, felállt
az ágyról, és bevonult azon a bizonyos másik ajtón. Mintha egy pillanat
erejéig egy fürdőszobát pillantottam volna meg. Jace fej rázva leült a
székre, ami nyikorgott, amikor ráhelyezte a testsúlyát. Fáradtan tűnt,
sebezhetőnek. Kedvem lett volna odamenni hozzá, és megölelni, de nem
tudtam, hogy az ilyen szituációba megengedett lenne-e, hiszen ő Jace.
Jace Herondale, aki annyit mindent vitt már végbe. Én pedig csak egy
lány, aki nagy nevet visel. </div>
<div data-p-id="d780c15a9b908dbe33a9b757cab1dfc8">
- Tudod, - törte meg a
csendet - Árnyvadásznak lenni sose könnyű. Mindig készenlétbe lenni,
eldönteni mi a helyes, mi tartozik előbbre, mert Árnyvadászként az első
és legfontosabb kötelességed harcosnak lenni. A család az csak
másodlagos. </div>
<div data-p-id="66132706f78ae002c05329d60ea65573">
- Ezért nem jöttetek
sose? Mert mindig volt fontosabb dolgotok a családotoknál? - Jace
keserűen nézett rám. Elég gondja lehetett nélkülem is, és most jövök én,
a sértődött kamaszlány, aki számonkéri olyan apróságokért, hogy miért
nem jelent meg egyszer sem az életében. </div>
<div data-p-id="cd84b23a0549963344ea2705854e9c67">
- Ez nem ilyen egyszerű, Teresa... </div>
<div data-p-id="90e0e27681790f0edcda9fa6cd6c5924">
- Tessa. Nem szeretem a teljes nevem - halvány mosoly jelent meg az arcán, mintha egy emlékbe lépett volna be. </div>
<div data-p-id="08a14b5a4ab70ba5a4cf864b5b3781b0">
- Teresa. Tudod kitől
van ez a név, ugye? - nézett rám kíváncsian, mint egy tanár, aki éppen a
kedvenc diákjától várja a feleletet. </div>
<div data-p-id="468e89f4fb278f895fe6f52f435d2968">
- Persze, ki ne tudná? Még egy nagy név, én pedig még nagyobb árnyék leszek! </div>
<div data-p-id="8e4731ad1ee86c2ba26bebb27a8dd62a">
- Ez nem így van Teresa!
Hatalmas dolgokat vihetsz még végbe, akárhogy hívjanak is. Hisz, itt
vagyok én, az élő példa rá! Nem a neved vagy a származásod számít, csak
az, hogy mit viszel végbe. </div>
<div data-p-id="e99c8cc0435b15ea071c00da78d81f76">
- Én valahogy nem így
látom - ültem le szomorúan az ágyra, és gondoltam vissza azokra a
dolgokra, amikor ebből bajom volt. A fürdő ajtaja hirtelen kinyílt, és
Sarah rémülten jött ki. Értetlenül néztünk hol rá, hol a mögötte lévő
helységbe, de nem tudtuk eldönteni, hogy mi baja lehet, ezért feltettem a
nagy kérdést.</div>
<div data-p-id="84862cf1131bda6b20be3106f0ca0522">
- Minden rendben? </div>
<div data-p-id="674149155c514943957f1c0d89086bf7">
- Úgy nézek én ki? -
csattan fel. - Egy patkány! Egy nyomorult patkány ugrott a fejemre, és
futott végig a lábamon. Én abba a fürdőbe biztos nem megyek be még
egyszer! </div>
<div data-p-id="946c98d2065648a9967732cb93a37e7b">
- Nem kell - nevetett
fel Jace. - Hacsak nem a nővérednél akarsz tusolni - kivert a víz. Hogy
micsoda? Felálltam és berohantam az említett helyiségbe. Hát mit ne
mondjak, nem ütött el az eddigi színvonaltól. A kádat enyhén rozsda
ette, a wc nem csillogott a fehérségtől, de még fehérnek se látszott.
Volt még egy rozsdás kézmosó és egy mocskos, repedt tükör.
Felkapcsoltam a lámpát, de az csak felvillant és kihunyt. Remek! A
szagról már említést se teszek. Csalódottan visszakullogtam, és leültem
az ágyra. </div>
<div data-p-id="057cda6adc14f9a6d6d37b68890d26e3">
- Miért a te szobádat kapom? </div>
<div data-p-id="cd52f4cbc4c863a0e1c7b33e4a90bbf5">
- Mert valószínűleg, amíg ez a helyzet meg nem oldódik én nem jövök már vissza. </div>
<div data-p-id="49fdb68fb3e51c12aa9e23031e18cab8">
- Nem erre akartam kilyukadni. Nincs külön férfi és női részleg? </div>
<div data-p-id="afeaa14d6c2060efade24b62a2e78ee4">
- Ez olyan luxus itt,
amit csak Magnus kaphat meg - nevette el magát Sarah, majd mintha eszébe
jutott volna valami. - Hacsak nem tudsz magadnak egy egész emeletet
varázsolni. </div>
<div data-p-id="41330b06d345b94e233522e63577b02b">
- És miért hoztál ide? -
jutott eszembe, hogy otthagytuk a többieket az ebédlőben. - Még azt se
tudom, hogy diák leszek vagy tanár.</div>
<div data-p-id="f74b46d2055b7aabdc0d192535382173">
- Ugyan már, mindenki tudja, hogy téged raknak be az elsők között tanárnak - mondta unottan Sarah.</div>
<div data-p-id="ee217ee7462a3c4f54e2106a5d949d1e">
- Ez így igaz -
helyeselt Jace, de nem látszott gondtalannak. - Készen állsz te ezeket
tanítani? - mutatott a húgom felé. - Átéltem velük pár órát, de az nem
volt valami kellemes.</div>
<div data-p-id="2f42c6568c26c44f5aaabbe720f62b02">
- Jace papi kezd kijönni a formájából, csak ne akarja beismerni - forgatta a szemét Sarah. - Velünk semmi baj nem volt. </div>
<div data-p-id="a6c38f6e3ec9589fa6df707de6c97376">
- Jace papi? </div>
<div data-p-id="2892ee5a73988ce342e252a2bb777942">
- Mégis csak egyszerűbb
kimondani, mint hogy dédnagyapa - nevette el magát Jace. - És most, hogy
már elbírjátok egymást viselni, menjünk enni! Tudok szerezni a
konyháról valamivel ehetőbb kaját - indult az ajtó felé meg se várva,
hogy mit reagálunk. </div>
Kitahttp://www.blogger.com/profile/11201644260577267374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7962149012016076815.post-4900376699001071292017-02-04T16:01:00.001-08:002017-08-12T05:29:38.856-07:00Kilencedik rész: Üdvözlet, Romos Otthon!Ahogy átléptem a portálon nem láttam semmi mást, csak egy sötét erdőt. Nem lehetett pár méternél messzebb belátni a rengetegben, még úgy sem, ha egészen a szélére mentem. Mikor Neo is átért a portálon, az bezárult, és végleg hátra hagytuk Londont.<br />
- Tessa, gyere, ezt látnod kell! - hallottam Mike hangját, amikor ráeszméltem, hogy éppen háttal állok annak, amit látnom kéne. Megfordultam, és azt terveztem, hogy odasétálok a többiekhez, de a látvány annál jobban magával ragadott. Egy nagyobbacska dombot álltunk, alattunk egy kisebb mező, talán ez is tréning pálya lehetett. Kicsivel távolabb egy félig düledező épület állt, ami jó pár évszázada nem lehetett rendbe hozva. Ez lehetett az Akadémia, ugyanis a környéken nem lehetett más épületet látni csak erdőt. A távolban, az erdő közepén talán egy tó felszínének csillogását véltem felfedezni.<br />
- Az ott a Lyn-tó. Soha ne próbálj meg inni belőle, mert nem lesz jó vége - lépett mellém Diego szórakozottan.<br />
- Elfelejtettem, hogy te is itt vagy - forgattam a szemem, de nem mentem el. Diegoval mindig legjobb barátok voltunk, de valahogy az, hogy parabataiok legyünk, egyikünkbe se fordultmeg. Amióta pedig megtudtam, hogy Sarahval együtt vannak, azóta minden megváltozott. Legalábbis számomra biztos.<br />
- Ahj, ne legyél már ilyen, Tessy!<br />
- Ne hívj Tessynek. Nem szeretem, olyan lekicsinylő...<br />
- Meddig fogsz még a húgodra és rám haragudni?<br />
- Ameddig fel nem fogja, hogy mit csinált.<br />
- Nem gondolod, hogy nem kéne ennyire anyáskodnod felette? Hozott egy döntést, amit 16 évesen már egyedül meg tud hozni.<br />
- Sose ismerte ki eléggé az embereket annyira - megfordultam, és egyenesen a szemébe néztem. Haja kócos volt és valami nyálkás anyag borította be. Arcán egy horzsoláson kívül csak sár és vér tapadt a bőrére. - Talán baj, ha féltem?<br />
- Olyan jó barátok voltunk, Tessa... Mi történt? Talán te akartál elsőként megcsókolni? <br />
- Mi!? Dehogy! Nézd, tudom milyen vagy, és azt is, hogy mire vagy képes. Sarah mindig nyálcsorgatva leste minden kívánságodat, és tudod jól, hogy eleinte mennyire megvetetted ezért. Szóval most ne gyere nekem ezzel, hogy meg tudja hozni a saját döntéseit, mert van egy érzésem, hogy sok mindenről nem tud - miközben éppen húgom naivságát beszéltük ki, észre sem vettem, hogy a többiek útnak indultak. Csak egy lila folt lépett ki mögülünk az árnyékból, és állt meg kötözzünk.<br />
- Nem gondoljátok, hogy ideje lenne menni? Vagy esetleg még kettesben szeretnétek tölteni egy kis időt, mert ez esetben...<br />
- Még az kéne! - szakítottam gyorsan félbe Neot, mielőtt el nem kezd fantáziálni. Inkább elindult az Akadémia felé, ahol reméltem, hogy húgommal újra találkozhatok.<br />
<br />
<br />
<a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/2a/81/f7/2a81f7193eb632e9a968dc0eb5a69929.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img alt="Képtalálat a következőre: „Shadowhunters Academy”" border="0" class="irc_mi iHxQZo7ZS28M-pQOPx8XEepE" height="320" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/2a/81/f7/2a81f7193eb632e9a968dc0eb5a69929.gif" style="margin-top: 0px;" width="213" /></a>Fél óra egyhangú gyaloglás után, végre megérkeztünk a romos épülethez. Az ajtóban már várakozott ránk két Árnyvadász és egy öltönyös pasi, akiken nem véltem rúnákat felfedezni. Egy szőke, rövid hajú nő lépett előre, haja szorosan kontyba kötve, egyetlen tincs sem kandikál ki. Zöld szemei csak úgy csillogtak a boldogságtól, hogy végre megérkeztünk.<br />
- Üdvözöljük Önöket az Akadémiában! - tárta szét a karjait, mire Neo előre lépett, végig mérte az épületet ebből a szögből is, majd megszólalt.<br />
- Tulajdonképpen még az Akadémia előtt vagyunk, szóval nem lehetünk benne - a szőke hajú nő és a másik árnyvadász értetlenül nézett a lila pasira, az öltönyös férfi pedig csak mosolygott. <br />
- Nem is tudtam, hogy egy gyíkot is hoztok magatokkal - szólalt meg, mire Neo morcosan felmordult.<br />
- Nem tudtam, hogy téged még nem tiltottak ki innen - Magnus erre elnevette magát. Öltönye szokás szerint tele volt szórva csillámporral. Hogy eredetileg így tervezték-e meg,vagy ő maga dekorálta ki, azt nem tudtam eldönteni.<br />
- Mit keresel máris itt, Magnus? - jutott eszembe, hogy a támadáskor még Londonba volt.<br />
- Miután megtámadták az intézetet kaptam egy tűzlevelet az Akadémiáról. Démonokkal a nyakadban elég nehéz volt egy nyugodt pillanatot találnom, hogy elolvassam, de miután megjött az erősítés, jöttem az Akadémiára.<br />
- Khm... - a szőke nő megköszörülte a torkát jelezve, ha befejeztük a viszont találkozás örömét, akkor ő folytatná. - Remélem jól utaztatok és nem volt nehéz idetalálni.<br />
- Egyetlen épület van a környéken... nem volt olyan nehéz - vágott ismét a szavába Neo. A szőke nő egyre jobban kijött a sodrából, de próbálta magát türtőztetni.<br />
- Ti most azért jöttetek ide, mert jelenleg ez a legbiztonságosabb hely kiskorú Árnyvadászok számára, és rengeteg tanárunknak el kellett mennie, így a Klávé arra a döntésre kényszerült, hogy minden olyan képességű 16-17 éves Árnyvadász tanári pozíciót töltsön be, aki befejezte tanulmányait, aki pedig még képességei elsajátítására szorul, az diákként folytatja.<br />
- Bátor kijelentés biztonságos helynek nyilvánítani ezt a romhalmazt, azok után, hogy egy gyengébb démon betört ide...<br />
- Najó, megmondaná valaki, hogy kerül ide ez az Alvilági!? - hangja egészen ingerült volt.<br />
- Elnézést kérek, Neo velünk van. Azért jött, hogy besegítsen az Akadémia dolgaiban.<br />
- Remek, nem elég nekünk Mr. Bane, még a nyakunkba varnak egy neveletlen kölyköt is.<br />
- Hé, mi a baj velem? - nézett a nőre Magnus, ahogy meghallotta a nevét. Ő csak legyintett, majd elindult az intézet felé, de vissza is fordult.<br />
- Áh, milyen udvariatlan vagyok. a nevem Helen Black, az Akadémia dékánja, ő pedig itt Mrs. Silverhood, az egyetlen tanár, aki maradt az Akadémián. Az öltönyös férfi pedig Mr.Bane, de ha jól látom, őt már ismeritek. Most pedig jöjjenek utánam! Bemutatom Önöket a többi diáknak és megmutatom a beosztásukat - azzal végleg megfordult, és bement az ajtón. Hosszú, ugyanolyan kőfolyosókon vezetett minket végig. Hatalmas ablakok nyíltak a falból megfelelő távolságra egymástól, viszont függöny nem mindegyik előtt volt. Díszek vagy valami tárgy, ami utalta volna arra, hogy hol vagyunk nem sok volt, a falon pár folyosónként egy-egy törött, régi kép, de semmi más. Végül elértünk egy nagyobb, fából készült ajtóig. Vasdíszítését már rozsda fedte, és néhol vágásnyomot véltem észrevenni rajta.<br />
- Megérkeztünk, itt minden nap reggel, délben és este közös étkezések zajlanak.<br />
- Nem hittem volna - ásított egy hatalmasat Neo. Helen nem foglalkozott túl sokat vele, kinyitotta az ajtót, és besétált rajta. Két hosszabb asztalt lehetett elkülöníteni, a többi 4-6 személyes asztalok véletlen szerűen voltak elhelyezve. Az egész terem tele volt diákokkal, akik éppen valamilyen gusztustalan dolgot próbáltak elfogyasztani, de az érkezésünk miatt, most minket figyeltek. Pásztáztam az asztalokat, egyetlen arcot keresve, de nem találtam meg. Helen egy üres sarokba terelt minket, ahol üres asztalok voltak, majd a diákok felé nézett, és elkezdett beszélni.<br />
- Elnézést kérek, hogy így bejelentés nélkül zavarom meg Önöket, de fontos bejelenteni valóm van számukra. Mint észrevehették, nem egyedül érkeztem. Hadd mutassam be Önöknek az alig pár perce érkezett Londoni Intézet Árnyvadászait és boszorkánymesterét - a teremben hirtelen mindenki elkezdett suttogni a társával, de Helen folytatta. - Közülük páran csatlakoznak az Akadémia tanáraihoz, míg a többiek diákokként fognak beilleszkedni - erre a mondatra mindenki elkezdett beszélni, és az egész terem zsibongott, aminek az ajtó nyílása vetett véget. Mindenki egy emberként fordult a hatalmas bejárat felé, többen fegyvereik után kaptak, már akin volt. Egy ősz hajú férfi lépett be, méltóságteljes testtartással, kecses léptekkel. Látszott már rajta a kor, de ennek ellenére könnyedén mozgott.<br />
- Mr. Herondale... - szólalt meg Helen Black meglepetten. - Azt hittem már visszament Alicanteba.<br />
- Úgy terveztem, de miután meghallottam, hogy még egy Herondale érkezik ide, nem hagyhattam ki a találkozást - száján mosoly jelent meg, arany szemei csak úgy ragyogtak.<br />
- Jace... Jace nagypapa? - döbbentem meg, mire minden tekintet, beleértve Jace Herondale-ét is rám helyeződött.<br />
<br />
#TessaKitahttp://www.blogger.com/profile/11201644260577267374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7962149012016076815.post-45697532737278846442016-11-13T06:36:00.003-08:002017-08-12T05:33:06.729-07:00Nyolcadik rész: Isten veled, London! <i>Először is mindenkitől bocsánatot szeretnék kérni a két hónapi kihagyás miatt, de egyszerűen nem tudtam normálisan befejezni ezt a részt, és még így is elég gyengének érzem. Azért remélem tetszeni fog nektek, és igyekszem minél hamarabb hozni a kilencedik részt.</i><br />
<i><br /></i>
<br />
Rémülten néztem az előbb még haldokló alvilágira és az előbb még elő árnyvadászra. Neo arcán gúnyos mosoly jelent meg. Ez... ez elégedett volt magával! Beletúrt szürkés hajába, pöttyös farka egyfolytában mozgott. Észrevehette, hogy figyelem, mert érdeklődve nézett rám. Megráztam a fejem és megpróbáltam nem a szemébe nézni. Olyan...<br />
<div>
- ... szépek a szemeid - észre sem vettem, hogy ki mondtam, de máris a szám elé kaptam a kezem. A fiú csak elégedetten mosolygott.</div>
<div>
- Hogyan? </div>
<div>
- Ah, felejtsd el! - léptem oda Mike-hoz. - Rendbe fog jönni? </div>
<div>
- Persze! - játszotta meg sértődöttségét. - Nem ölnék meg egy Nephilimet sem. Még a végén rám szállna a Klávé, arra meg semmi szükségem. És még az se biztos, hogy te nem ütheted meg a bokád, mert segítettél nekem. </div>
<div>
- A francba! De... nem kell megtudniuk - jutott eszembe, hogy csak ketten voltunk szemtanúi az egésznek. - Gondolom te se akarsz balhét és az igazat megvallva, én se szeretnék egy bíróságon végigmenni... Kérlek! </div>
<div>
- Na jó - adta meg magát, mintha ezzel ő tenne szívességet, ami persze részben igaz is volt. </div>
<div>
- Viszont őt fel kell keltened, most! - mutattam a még mindig földön fekvő Mike felé. </div>
<div>
- Ahj, ha annyira hiányzik - csettintett egyet az ujjával, majd lentről köhögés hallatszott. Odaugrottam mellé, és amilyen szorosan tudtam, átöleltem. </div>
<div>
- Tess... a - köhögött egyet. - Te hogyhogy tudsz mozogni? Hisz... - hálásan Neo felé néztem, de ő azt a képet vizsgálta, amit nem régen még Mike is. </div>
<div>
- Varázslat - fordítottam vissza fejem. Mike észbe kapott, és amint észrevette a boszorkánymestert fegyvert rántott. </div>
<div>
- Tessa, állj hátrébb! - szemével ölni tudott volna. </div>
<div>
- Hogyan? </div>
<div>
- Ő volt az! - sziszegte. Neo erre már érdeklődve fordult meg. Kezei észrevehetetlenül ragyogtak. - Mit tettél velem? - bár még szeráfja nem kelt életre, éreztem, perceken belül valaki meg fog sérülni és az nem a boszorkánymester lesz. </div>
<div>
- Csak egy kicsit leállítottalak - undorító mosoly ült ki az arcára. - Hogy betudjunk fejezni egy beszélgetést, ugye Árnyvadász? - nézett kérdőn rám. Félénken bólintottam, és átvettem a szót. </div>
<div>
- I-igen... Tudod, ő gyógyított meg - Mike lassan végig mérte a boszorkánymestert és kimérten megszólalt. </div>
<div>
- És mit keres itt? Honnan tudta, hogy segítésért kell jönni? </div>
<div>
- Magnus üzent. Még az első támadás napján viszont nem tudtam rögtön indulni. Csak most értem ide, az intézetben pedig pár démont leszámítva nem találtam senkit csak őt - mutatott felém. Tényleg így történt volna? Nem használt semmit a tűzlevelem? </div>
<div>
- Rendben... Tessa, a szüleid már keresnek - szólalt meg más hangnemben. Sokkal lágyabb és aggodalmasabb volt a hangja. </div>
<div>
- Mi történt? - indultam meg az ajtó felé. - Neo, gyere! - szóltam vissza a boszorkánymesternek, mikor leesett, hogy nem követ minket. </div>
<div>
- Valami nagy gáz van. Démonok százai törtek be intézetekbe. </div>
<div>
- Többe? </div>
<div>
- Igen. London mellett még New Yorkba, Buenos Airesbe, Párizsba. Mindegyiknél hagytak egy üzenetet, mint ahogy itt is. </div>
<div>
- Milyen üzenet? - az udvarra érve megcsapott a hideg levegő. Összefontam magam előtt a karom, mire Neo kezei körül lilás fény jelent meg, amiből meleg áradt. Hálásan néztem rá. </div>
<div>
- Az akadémiánál is járt egy démon. Könnyű volt legyőzni, viszont annál fontosabb üzenetet hagyott. </div>
<div>
- Pontosabban? </div>
<div>
- A következő támadáspontokat. Egészen különféle helyekről, mint például Magyarország, India, Portugália vagy éppen Korea. </div>
<div>
- És ha ez csapda? - már a kapunál jártunk. - Mégis hova megyünk? - visszanéztem az Intézet magas tornyaira, és meglepetten láttam, hogy az épület fele romokban hever. </div>
<div>
- Gondoltunk már rá. A Klávé fél órája küldött egy üzenetet. Arra jutottak, hogy a már megtámadott Intézetekből mindenki elköltözik, sőt minden kisebből is. Próbáljuk védeni a nagyobbakat, akár rajta vannak a listán, akár nem. Vigyázz, ág! - hajlított el egyet a fejem elől. </div>
<div>
- Mégis hova viszel Mike? </div>
<div>
- Már nem vagyunk messze - egy kisebb barlanghoz értünk. Erre a helyre emlékeztem, kiskorunkba sokat jártunk itt, de nem mentünk bentebb. Mindig azt hittem, hogy valami tágas mélyedés van belül, hegyes és csúszós kövekkel, a mélyen démonok lapulnak arra várva, hogy elveszett kisgyerek bemenjen oda és eltévedjen. - Egyszerre csak egy fér be. Pár perces mászás befelé, és egy kis üregben találjátok magatokat. Ott fel kell mászni, és egy hatalmas helységbe juttok, ahol a többiek vannak. </div>
<div>
- Mike, miért itt megyünk be? Úgy tudom, hogy a barlangnak van másik bejárata is - jutott eszembe, hogy erről a rejtekhelyről tanultam régen. </div>
<div>
- Van, de az túl feltűnő lenne. Előre megyek. Várjatok pár percet és induljon meg valamelyikőtök - azzal elindult, majd elveszett a kis lyuk sötétében. </div>
<div>
- Figyelj, - szólaltam meg pár másodperc után - amit Mike-nak mondtál... az igaz? </div>
<div>
- Mit számít az? - kérdezte érdeklődve. </div>
<div>
- Mert küldtem egy tűzlevelet... nem volt megcímezve. </div>
<div>
- Az veszélyes - felelte higgadtan. - Egy védtelen Árnyvadász, aki csak úgy elküldi a nagyvilágba a tűzlevelét. És ha a Klávénál landol? </div>
<div>
- De ugye megkaptad? - riadtam meg. </div>
<div>
- Meg kaptam, de Magnus is üzent. Csak hát ő Magnus, engem meg az utóbbi időben állandóan elrángatott valahova ok nélkül azzal megcímezve, hogy fontos. Jah, fontos volt az egójának, hogy most neon zöld vagy sárgászöld zakót vegyen fel az aznapi összeállításához... de amikor megkaptam a te leveled - vett elő a zsebéből egy papírfecnit. Megnyugodtam, hogy nem jutott el a Klávéhoz. </div>
<div>
- Na jó, nekem semmi kedvem átmászni azon az izén... nem tudnál egy portált varázsolni? </div>
<div>
- Kérésed számomra parancs - jelent meg kezei körül a lilás fény. Pár perc múlva már egy megvilágított, beltéri helységben voltunk. Lassan megfordultam és egy csapat Árnyvadászt láttam, ahogy egy kis rés körül szoronganak, ahova egy ember is alig férne be. Odalopóztam, majd beálltam én is, ahogy a többiek. Neo röhögését hallottam a háttérben, mire mindenki érdeklődve nézett hátra. </div>
<div>
- Mit nézünk azon a lyukon? - szólaltam meg, mire a tekintetek rám szegeződtek. </div>
<div>
- Tessa? Te meg hogy... - a röhögő fiú felé mutattam, mire Mike felfogta. - Szólhattatok volna. </div>
<div>
- Majd legközelebb gondolkozol is - jött mellénk még mindig nevetve Neo. </div>
<div>
- Tessa? - hallottam anya kétségbeesett hangját valahonnan a tömegből. Utat törtem felé és egy szoros ölelés kíséretében kérdeztem Sarah felől. </div>
<div>
- Ő jól van - simította végig kezét koszos tincseimen. </div>
<div>
- És... nem kérdezett felőlem? - nyeltem egy nagyot. Anya szeme a tekintetembe mélyedt. </div>
<div>
- Nem konkrétan, de ahogy megemlítettem a baleseted, megváltozott a hangja. Biztos hiányzol neki még, ha nem is vallja be saját magának se. </div>
<div>
- Legyen, ahogy mondod. És most mi lesz? </div>
<div>
- Visszamegyünk az Intézetbe összepakolni - szólalt meg egy férfi hang. Már hallottam őt ezelőtt, anyával beszélt a konyhában. </div>
<div>
- Téged és a többi veled egykorút az Akadémiára küldünk. Ott besegítetek, mert egy csomó felnőttnek el kellett jönni - folytatta anya. </div>
<div>
- Mike is? - anya végigmérte, majd ismét megszólalt. </div>
<div>
- Igen, ő is. </div>
<div>
- És Neo? - jutott eszembe a boszorkánymester, aki most a kezével szórakozott. Hol megjelent a lila fény, hol eltűnt. </div>
<div>
- Hogy ki? - követte anya a tekintetemet, majd egy kérdő pillantást vetett a lila fiú felé. - Ő mit keres itt? </div>
<div>
- Ő Neo, anya. Ő mentett meg. </div>
<div>
- Nem is tudom... Hey, te! - szólt oda a boszorkánymesternek. Ő meglepetten felnézett. - Igen, te Alvilági! </div>
<div>
- Jobban szeretem a boszorkánymester megnevezést, de nyugodtan szólítson Neonak - anya egy gyilkos pillantás kíséretében mért végig engem, majd Neot. </div>
<div>
- Boszorkánymester, van hova menned? Vár valaki rád onnan, ahonnan jöttél? </div>
<div>
- Igazából nem. Egy kis albérletben lakok, ahol még halakat se tarthatok, nemhogy valaki mással együtt éljek. </div>
<div>
- És lenne kedved Idrisbe menni? </div>
<div>
- Miért, az megoldható? Azt hittem már rég megerősítették a védvonalakat. </div>
<div>
- Mondod ezt egy démontámadás után az Intézetben.<br />
- Ebben van valami - nézett maga elé komoran a fiú. - Mehetnék? </div>
<div>
- Hát... ha nincs más opció, a Klávé kijelentette, hogy a védtelen Alvilágiakat meg kell védenünk - alig láthatóan anya arcán egy halvány mosoly jelent meg. Annyira mégsem utálja az alvilágiakat, mint azt más gondolná. Neo segítségével, aki még egy portált nyitott, visszamentünk az Intézetbe összepakolni, majd egy fél órán belül mindenki a legfontosabb cuccaival a nagyteremben<br />
gyülekezett.<br />
- Rendben, először titeket küldünk el Idrisbe - szólalt meg egy férfi. - Készen álltok? - a portál már meg volt nyitva, rajta halványan láttam az Idrisi tájat, háttérben az Akadémia romos épületével.<br />
- Igen, készen állunk! - azzal mindenki átlépett a hatalmas mágikus kapunk, és megérkeztünk Idrisbe, az Árnyvadászok otthonába.<br />
<br />
#Tessa<br />
<br />
<br />
<br />
Sarah szemszögét <a href="http://herondalefamilysh.blogspot.hu/">ide kattintva</a> tekintheted meg. :)</div>
Kitahttp://www.blogger.com/profile/11201644260577267374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7962149012016076815.post-71107506345047844292016-04-07T13:26:00.000-07:002016-04-08T11:36:29.273-07:00Blogom első két díja<div style="text-align: center;">
<h2>
Sziasztok!</h2>
</div>
Először is meg szeretném köszönni az 1300+ oldalmegjelenítést. *-* Másodszor pedig azt a két díjat, amit a <a href="http://number%204/">Number 4</a> és az <a href="http://harcarobotokellen.blogspot.hu/" target="_blank">Égdörgés</a> íróitól kaptam.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-0LzaHhOhins/Vv-5RBiYyEI/AAAAAAAAArc/PbTFPYcG0kImPDcUzvxfAANDaGtZfwsCQ/s1600/dorothy%2Bblog%2Bward.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://3.bp.blogspot.com/-0LzaHhOhins/Vv-5RBiYyEI/AAAAAAAAArc/PbTFPYcG0kImPDcUzvxfAANDaGtZfwsCQ/s1600/dorothy%2Bblog%2Bward.png" /></a></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://number4invisible.blogspot.hu/" target="_blank">Number 4 Invisible</a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><u><i>12 dolog a blogomról:</i></u></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ lassan már egy éve, hogy megírtam a <a href="http://herondalefamilyth.blogspot.hu/2016/02/prologus.html" target="_blank">Prológus</a>t, viszont az még nem bloggerre ment</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ Facebookon indultunk, azóta már lett egy újabb facebook oldal (amit <a href="https://www.facebook.com/Heronda%C5%82e-%C3%81rnyvad%C3%A1szok-1561434467510603/" target="_blank">ide kattintva</a> megnézhetsz)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ két szemszöges a történet</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ míg Tessát én írom, Sarah szemszögéről az egyik barátnőm gondoskodik (<a href="http://herondalefamilysh.blogspot.hu/" target="_blank">ide kattintva</a> szintén elérhetsz)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ eredetileg Saraht mással kezdtem el írni, mint akivel most írom</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ nem tudatosan adtam Tessának a nevét, abba bele sem gondoltam, hogy a TID-s Tessa is hasonló képességekkel bír</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ mint a blogból kiderült Cassie rajongói közé sorolhatom magam, bár még nem olvastam ki az TMI sorozatot (most tartok az ötödik kötetnél), TID-be bele se kezdtem, az Akadémiát viszont a blog miatt el kellett olvasnom (már ami megjelent), hogy az Akadémiás részeknél tudjak miről írni </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ már nem tudom kitől kaptam a fejlécet, de jobb lett, mint ahogy elképzeltem *-*</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ nem szeretek illusztrációt adni a karakterekhez, maximum arc nélküli képeket, hogy mindenkinek megmaradjon a saját elképzelése, ki hogyan néz ki (persze ezt egy-két blogomnál nem egészen sikerült betartani)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ nem fanfictionnek indult, nem az Árnyvadászvilág lett volna a téma</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ nagyon gondolkozok, hogy megváltoztatom a blog kinézetét, de valamiért most úgy tetszik, ahogy van</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ nincs bétája a blognak</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><i><u>12 kérdés, 12 válasz:</u></i></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ <b>Mióta blogolsz? </b><i>Facebookra már két éve írok, de bloggerre való első regisztrációm 2016.01.28-án történt meg egy másik blogom regisztrációjával. </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ <b>Hány blogod volt eddig? </b><i>Bloggeren öt saját (abból kettő kétszemszöges, szóval két blognak csak a frissítésével foglalkozom), facebookon viszont kb. hat, ezekből párat töröltem, egy pedig abba lett hagyva, de facebookon még mindig fent van (<a href="https://www.facebook.com/Egy-Boszi-%C3%A9s-Egy-K%C3%ADs%C3%A9rtet-1623633567896028/" target="_blank">itt</a> megnézheted, csak három része van fent, ezt is ketten írtuk, és a karakterem neve szintén Tessa) </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>~ </i><b>Olvastad vagy találkoztál már eddig a blogommal? </b>(Number 4) <i>Őszintén? Nem emlékszem. Én annyira nem szeretek blogokat olvasni, inkább a papíralapúakat szeretem könyveknél is. Írni imádok, bétáskodni is, sőt, lehet ha van egy blog, amit már első részektől olvasok követni is fogok, de visszaolvasni már nem annyira szeretek. :D</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>~ </i><b>A blogodnak van személyes kötődése a való életedhez? </b><i>Ha olyanra gondolsz, hogy magamból van-e a blogban, akkor természetesen van. Nem tudok úgy írni, hogy ne raknék bele egy-egy tulajdonságok, emléket vagy eseményt. </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>~ </i><b>Hogy kezdtél el írni? /Mármint, mit írtál először, ami oda vezetett, hogy blogot írj/ </b><i>Nyár eleje volt, a szobámat éppen festették, minden ki volt pakolva, csak estére hozták vissza oda az ágyam és a TV-t. Este felé lehetett már, és nem tudtam mit kezdeni magammal az üres helységben, ezért felnyitottam a laptopom, létrehoztam egy Facebookos oldalt, és írni kezdtem. Akkor nyáron olvastam a Szent Johanna Gimit, és hát ez annak a blogomnak az elején is nagyon megérződik. Akkor nem foglalkoztam úgy igazából semmivel, se azzal, hogy hogyan néz ki, se azzal, hogy milyen hibák vannak benne. Aztán megkaptam az első visszajelzést, majd a másodikat, és egyre több jött, mind addig, amíg valaki rá nem írt valaki az oldalra, hogy mennyire tetszik neki, aztán rá pár napra (amikor a születésnapom volt), felköszöntött minden figyelmeztetés nélkül. Talán itt volt az, amikor úgy voltam vele, hogy nem csak a magam szórakoztatására írjak, és fejlődni akarjak. </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>~</i> <b>Ha lehetne egy szuper képességed mit választanál? </b><i>Vagy új rúnák kitalálásra, vagy teleportálás :D </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ <b>Ki a kedvenc szereplőd a blogomról? </b><i>Még nem olvastam, így véleményt se tudok mondani a blogodról, és erre se tudok válaszolni, de pótolni fogom. Viszont a fejléc az nagyon bejött. :))</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>~ </i><b>Írtál valaha fanfiction-t? Ha igen, akkor kiről írtad? :D </b><i>Attól eltekintve, hogy ez egy fanfic-es blog? Két barátnőmről és a kiszemeltjükről egyet-egyet ;) </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>~ </i><b>Hány blogos barátod van? Ismerőseid közül van-e olyan, aki blogol? </b><i>Egy vagy kettő, nem sok. Ismerőseim közül vannak páran, akik szeretnek írni, és írnak is, de talán csak egyről tudok, hogy blogolna is. </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>~ </i><b>A szüleid tudnak róla, hogy blogolsz? </b><i>Igen, anya mindig kinyomtatja az új részeket, amiket szeretek az orruk alá nyomi. :D </i></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
<i>~ <b>Melyik a kedvenc emojid? :D </b></i>👾<i>,ez nem tudom, hogy miért nincs a telefonomon, de imádom. Emellett még ezek: </i>😍😂☺😊</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>~ Van a blogodnak facebook-os oldala? /lehet az csoport is/ </b><i>Mint említettem, ott kezdtem el "blogolni" </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i><b><u>12 kérdésem:</u></b></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ Mit szeretsz a legjobban a blogolásban? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ Ki(k) az(ok) a személy(ek), aki(k)nek először megmutatod az írásodat közzététel előtt?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ Ki a kedvenc karaktered a saját blogodban? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ Mit szeretsz legjobban a blogodban? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ Volt már emlékezetes élményed blogolással, írással kapcsolatban? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ Te milyen témájú blogokat szeretsz? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ Van blogger/bloggerina példaképed?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ Melyik könyv hatott rád a legtöbb befolyással?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ Ki a kedvenc író(nő)d?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ Voltál már valamilyen könyv feszten, dedikáláson?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ Benne vagy valamilyen facebook-os blogger csoportban?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ Bloggeren kívül felrakod máshova az írásaidat?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-86Wxe2eTwtY/Vv-5m7tNjYI/AAAAAAAAArg/mZ-zdkrvgzIBEGDD_ykcLrXjYaLyv_G0Q/s1600/d%25C3%25ADj.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://4.bp.blogspot.com/-86Wxe2eTwtY/Vv-5m7tNjYI/AAAAAAAAArg/mZ-zdkrvgzIBEGDD_ykcLrXjYaLyv_G0Q/s1600/d%25C3%25ADj.png" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://harcarobotokellen.blogspot.hu/" target="_blank">Égdörgés</a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><i><u>10 dolog rólam:</u></i></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ 16 éves leszek pár hónap múlva</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ áprilistól júniusig lévő időszak a kedvencem </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ filmekben főként a horrort, thrillert és a fantasykat szeretem, míg könyvben inkább csak a fantasykat (bár mindent megnézek, elolvasok)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ egy Árnyvadászok vagyok :3</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ ha esik az eső, nagyon semmihez nincs kedvem, viszont napsütésben annál több mindenhez </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ I SHIP MALEC </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ még mindig nem tudom, hogy <i>mi legyek, ha nagy leszek</i>, viszont az írást mindenképp valamilyen módon meg szeretném tartani (ennek így most van értelme?)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ esténként mindig sokáig fent vagyok (értsétek: éjfélig biztos), reggel viszont annál inkább utálok felkelni (akármikor feküdtem le előző este)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ nem sok minden zavar írás közben, viszont, ha fáj a fejem egy értelmes mondatot se tudok összehozni. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ se sorozatoknál, se blogoknál, se videós vlog/gameplay/stb. sorozatnál nem szeretem visszanézni/olvasni azt, ha nem az első pár része van még csak fent</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><i><u>10 kérdés, 10 válasz:</u></i></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ <b>Mióta blogolsz? </b><i>Facebookra már két éve írok, de bloggerre való első regisztrációm 2016.01.28-án történt meg egy másik blogom regisztrációjával. </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>~ </i><b>Van kedvenc blogod? </b><i>Nincs, nem nagyon szoktam blogokat olvasni. </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>~ </i><b>Melyik a kedvenc karaktered az ÉN blogomból? </b><i>Még a te blogodat sem sikerült elolvasni. Pótolni fogom.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>~ </i><b>Hova utaznál el? </b><i>Olaszolrszág, Japán és Idris </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>~ </i><b>Van háziállatod? </b><i>Van, egy őzpincsi-puli keverék</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>~ </i><b>Van kedvenc filmed? </b><i>Nincs, mindig megnézek valamit, és ha nagyon tetszik ráfogom, hogy ez a kedvencem. :D De (könyvtől függve, függetlenül) Végzet ereklyéi, Őrzők legendája, Pí élete, amit hirtelen említeni tudnék. </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>~ </i><b>És zenéd? </b><i>When the darkness comes</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>~ </i><b>Hány éves vagy? </b><i>Nem sokára 16</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>~ </i><b>Hány blogod van? </b><i>Öt saját (abból kettő kétszemszöges, szóval két blognak csak a frissítésével foglalkozom)</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>~</i><b>Jól vagy? </b><i>Fáj a fejem :D </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i><b><u>10 kérdésem: </u></b></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ Melyik a kedvenc könyved?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ Szereted valamelyik fandom-közösséget? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ Van poszter a faladon?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ Van valamilyen fandomos dolgod? Ha igen mi az?</div>
~ Melyik szuperhőssel találkoznál?<br />
~ Melyik világba mennél el kirándulni? /pl: Idris, Narnia.../<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ Az időjárás befolyásolja a kedved?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ Melyik a kedvenc évszakod?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ Melyik napszakban tudsz a legjobban írni? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
~ Milyen érzés, ha kapsz egy kritikát a blogodra? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><i><u>Az én jelöltjeim:</u></i></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>(válasszatok a két díj közül egyet, a díjazásnál figyelembe vettem a blog kinézetét is)</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
1, <a href="http://sotetseg-cl.blogspot.hu/" target="_blank">Feláldozható</a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
2, <a href="http://demonvadaszos.blogspot.hu/" target="_blank">-Miért ne segíthetnék?-</a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
3, <a href="http://ismeretlenvilagsztar1d.blogspot.hu/" target="_blank">Ismeretlen világsztár</a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
4, <a href="http://vamircsalad.blogspot.hu/" target="_blank">A Cullen család</a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
5, <a href="http://starless-hun.blogspot.hu/p/frfr.html" target="_blank">Csillagtalan</a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
6, <a href="http://yougivenmepurpose16.blogspot.hu/p/fejezetek.html" target="_blank">You've given me purpose</a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Kitahttp://www.blogger.com/profile/11201644260577267374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7962149012016076815.post-81370558472272421112016-03-25T07:20:00.001-07:002017-08-12T05:55:22.095-07:00Hetedik rész: A Sátán gyermekeMindketten kifáradtunk. Zihálva próbáltam magam visszafészkelni, de a percekkel ezelőtti akaraterőm szertefoszlott, csak ficánkolni tudtam. A boszorkánymester az ágyam mellett térdelt. Alig élt már, látszott, csak miattam próbál tenni valamit, máskülönben már rég a földön heverne. Azt tudtam, hogy én minden merültem ki, de ő? Tudtommal az Intézet felszentelt terület, démon nem teheti be a lábát, és a boszorkánymesterek portálokon keresztül szoktak érkezni, bár Asmodeus jelenléte nem megnyugtató.<br />
- Ki... ki vagy te? - vettem egy mély levegőt. Fizikailag fájt beszélni. Sürgősen pihennem kellett, aludnom, feltöltődnöm, de ezt ilyen helyzetbe nem engedhettem meg magamnak. Mike valamiért eltűnt, síri csend, azóta se hallottam egy cipőkopogást, vagy gyerekvisongást kintről. Még csak harci zajokat sem, semmit. - He, élsz még? - tudatosult bennem, hogy még mindig nem kaptam választ. Kis szünet után, a fiú megszólalt.<br />
- Alig... - felerőltette magát az ágyra, kezével próbálta magát támasztani. Én még mindig az oldalamon feküdtem, hátam a hideg falnak nyomódott.<br />
- Mi történt veled? Miért vagy ennyire kimerült? - most, hogy jobban szemügyre tudtam venni, felfedeztem az apróbb részleteket is. Szeme karikás volt, kezei, arca sebes, kaja kócos, és ami azt illeti koszos is.<br />
- Valami nagyon nincs rendben - suttogta. Álcája már teljesen eltűnt. Bőre sötét mályva, míg haja szürkés, világos mályva színben pompázott. Szemei is szürkék voltak, ezen felül nem nagyon különbözött bármelyik embertől. A következő pillanatban a lábamon egy hideg, pikkelyes valamit éreztem. Megmozdulni nem tudtam, így csak a tekintetemmel próbáltam kideríteni mi lehet az sikertelenül. A boszorkánymester, mintha észbe kapott volna, felugrott az ágyról, majd el is esett. Próbáltam felé kapni, de meg se tudtam mozdulni.<br />
- Minden rendben? - kérdeztem aggódva. Sürgősen meg kell gyógyulnom. Hol van ilyenkor Magnus?<br />
- Persze! Csak nem vettem észre, hogy elmúlt az álcám - túrt bele hajába. Kabátja alól egy hosszú, fekete foltos, mályvaszínű gyíkfarok kandikál ki. - És veled? Mi történt?<br />
- Hát... bonyolult. Még én sem értem, csak azt tudom, hogy minél hamarabb fel kell innen kelnem, mert vészjósló a csönd odakint - a fiú elnevette magát.<br />
- Tehát azt várod, hogy meggyógyítsalak? - az ágyra rogyott, kezével megérintette az enyémet. Kérdőn néztem rá. Megint felnevetett. - Ha nem akarod megmondani, hogy mi van veled, akkor nekem kell kideríteni - mosolygott, és megmarkolta mindkét kezem. Lila fény kezdett világítani ujjai közül, becsukta a szemét, és mormolni kezdett valamit démoni nyelven. Melegség árasztotta el a testem, a sebeim bizseregtek. Pár pillanat múlva elmúlt ez az érzés, és a fiú újra megszólalt.<br />
- Istenem! - arcára döbbenet ült ki. - Veled meg mi történt? A gerinced...<br />
- Tudom. Betörtek az Intézetbe, éppen Magnusszal sétáltam a kertem, és nem volt nálam komolyabb fegyver, így Magnus visszaküldött az Intézetbe. Már a szeráfommal jöttem ki, amikor csúnyán elkapott egy démon... Au! Óvatosan! - a boszorkánymester közben a hasamra fordított, és elkezdte kibontani a sebemet.<br />
- Bocsánat! És hogyan menekültél meg? - vette le végleg a kötéseket a hátamról. Hideg kezét a sebhez érintette. Nem fájt, még csak meg sem éreztem, csak tudtam, hogy ott van.<br />
- Mike...<br />
- ... és nem tudtál varázsolni - fejezte be a még el sem kezdett mondatomat. Gúny és megvetés ült ki az arcára. - Ez most lehet, hogy csípni fog - jelentette ki, és elkezdett valamit mormolni. Lesütöttem a szemem. Őt igazán nem akartam belekeverni. Alig szabadult a régi életéből, és tessék!<br />
- Figyelj, erről ne beszélj senkinek! - mondtam egy kis szünet után. A boszorkánymester kinyitotta a szemét, és egyenesen a szemembe mélyesztette a tekintetét.<br />
- Fura, hogy olyanoktól kérsz szívességet, akiknek még a nevét se tudod - felelte lazán. - Bár lehetek én is a ludas, hogy nem az volt az első, hogy bemutatkozok, de hát annyira megszoktam, hogy ismernek otthon.<br />
- Mi... !? Ki vagy te? - kérdeztem meg ismét. - És honnan jöttél? - a boszorkánymester elvette a kezét a hátamtól, és segített felülni, hogy vele szembe legyek.<br />
- Nem foglak átverni, ismertem az apámat. Sőt! - felnevetett.<br />
- Sőt, mi? - néztem rá kérlelőn, hogy folytassa már, amikor láttam, nem igen ez a szándéka.<br />
- Magas rangú démon, ha lehet így mondani. Egy bukott angyal - kezdte el mesélni.<br />
- Mint Magnus apja? - jutott eszembe Asmodeus nagysága. A boszorkánymester bólintott.<br />
- Ma húsz éve, hogy anya megtudtam mi vagyok - nézett le keserűen, mintha szégyellné, hogy ő valójában mi is. - Nem pont születésem óta, de amikor hazavittek a kórházból, utána kezdtem el lilulni - mutatott végig magán. - A farkam csak egy éves.<br />
- És anyud mit szólt hozzá? - tudtam, hogy sok boszorkánymester ebbe hal bele, vagy ezért tagadják ki.<br />
- Anya mindig is hitt az ilyesmikben, és elfogadta, hogy én ilyen vagyok. Évekkel később pedig felkeresett egy boszorkánymestert, hogy mit lehetne tenni, hogy tudnék beilleszkedni - nem igazán értettem, hogyan jutottunk el ide. Bár nem igazán bántam, szerettem mások történetét hallgatni, de az zavart, hogy még mindig nem tudom a nevét.<br />
- Hol nőttél fel? - ő újra a sebemet kezdte el piszkálni.<br />
- Japánban, de anyám magyar volt. Születésem után tíz évre anya visszament Magyarországra, nekem meg nem volt választásom, mennem kellett vele - szomorúan nézett a sebemre.<br />
- És ki volt az apád?<br />
- A Harag démona, Sátán - az utolsó szót gyönyörrel ejtette ki. Amennyire gyűlölettel beszélt Asmodeussal, apjáról annál édesebben beszélt. - Most maradj nyugton egy kicsit! Fáradt vagyok, és csak egyszer tudom végig csinálni, de...<br />
- ... de? - tudhattam volna, hogy nem ingyen csinálja. Még Magnusnak is meg kell tenni valamit, hogy szívességet tegyen nekünk.<br />
- Utána neked kell meggyógyítanod. Ígérd meg Árnyvadász! - parancsolt rám.<br />
- De... hogy gyógyítanálak, ha azt se tudom, hogy mi bajod? Nem vagyok boszorkánymester, én...<br />
- Elég! Képes vagy rá! - megfogta a vállamat, és megszorította. - Te egy Herondale vagy, erős, bátor, okos. Nem kell nagy varázslat, érezned kell csak. Mehet? - bólintottam, mert nem igen láttam más opciót. Ellenkezni nem engedett, és azt se volt hajlandó megmondani, hogy mitől kéne meggyógyítanom. A Harag gyermeke mormolni kezdett magában démoni nyelven, lilás fény árasztott el mindkettőnket. A sebem egyre jobban égetett, de egyben melegség is árasztotta el a testem. Éreztem, hogy az izmai dolgozni kezdenek, megmozdulnak az ujjaim, a karjaim és lábaim. Éreztem az energiát. Becsuktam a szemem, és láttam magam előtt a madarat. Ugyan azt, amit Asmodeusra lőttem ki. Egy sárkányra hasonlító, pikkelyes állattal repkedett körbe körbe.<br />
A látomásomat léptek zaja zavarta meg. Távolinak tűntek, de gyorsnak. Sarahra emlékeztek, ő mindig sietett valahova, könnyed lépteivel, ha akarta az egész Intézetet felzavarta.<br />
- Tessa, kész va... - szólalt meg a boszorkánymester kimerülten. Megmozdítottam a jobb kezemet, majd a balt is. Örömmel tapasztaltam, hogy tudok mozogni. A lépések egyre közelebbről szóltak, fegyverek pedig nem voltak a közelbe. Nem lehettem biztos, hogy Árnyvadász közelít Asmodeus jelenléte után nem. Határozottan fordultam meg segítséget remélve, de a boszorkánymester az ágyba kapaszkodva próbálta tartani magát. Alig volt már ereje, mályvaszínű bőre egyre jobban fakult.<br />
- Hi... Hívd elő az energiát. Koncentrálj Tessa, kérlek! - egy könnycsepp folyt le az arcán. - Nincs sok időd! Valaki jön, és akár Árnyvadász, akár démon, nem jelent nekünk jót.<br />
- Rendben! - bólintottam. Szembe ültem vele, összepontosítottam. A madarat kerestem az emlékeimbe, és bár ugyan meg-megjelent a szemem előtt, de mindig eltűnt.<br />
- Gyerünk már! Ne görcsölj rá! - hallottam a fiú hangját. Kiürítettem a gondolataimat. Csak arra koncentráltam, hogy meg akarom menteni azt, aki segített rajtam. A Klávé ebben nagy hibát vétett. Nekik nem mindegy, hogy kitől kapják a segítséget. Alvilágiaktól természetesnek veszik, sőt ha kell meg is ölik utána. Bizseregni kezdtek az izmaim, kezem körül megjelent a türkiz fény.<br />
- Remek! - nevetett fel halkan, ami inkább morgásnak hatott. - Most gondolj arra, hogy gyógyítani aka... - meg se vártam, hogy befejezze, kezemet rányomtam a mellkasára, becsuktam a szemem, és elképzeltem magamban, ahogy megtöltődik energiával, ahogy elszáll a fáradtság, és életerő költözik a helyébe.<br />
Lépések zavartak meg ismét, most már egész közelről. Abba hagytam a varázslást, és idegesen ugrottam a fegyvereim felé. Egy se volt a helyén.<br />
- Nincs fegyverem! - néztem kétségbeesve a boszorkánymesterre. Felkaptam a harci öltözetemet, berohantam a fürdőben, és átcseréltem a pizsamáról. Persze, hogy Mike-ék a legbénábbat tudták előhalászni a szekrényemből... Ajtónyikorgást hallottam, valaki bejött a szobába. Én felhúztam a csizmámat is, hajamat lófarokba kötve indultam kifelé. Az ajtóban Mike állt, harci öltözete véres volt és szakadt, több helyen is megsebesült. Tekintete éberen pásztázta körbe a szobát, majd megakadt rajtam a tekintete.<br />
- Te... az előbb még mozdulni is alig tudtál - nyögte ki rémülten, majd a boszorkánymesterre nézett. - És ő mit keres itt? - szeráfját megemelve folytatta. - És ki ez?<br />
- Neo Reichen szolgálatodra - ugrott elé, csettintett egyet, Mike pedig élettelenül esett a földre.<br />
<br />
#Tessa<br />
<br />
Sarah szemszögét <a href="http://herondalefamilysh.blogspot.hu/">ide kattintva</a> tekintheted meg. :)Kitahttp://www.blogger.com/profile/11201644260577267374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7962149012016076815.post-68460075552804040832016-03-06T05:45:00.000-08:002016-03-17T13:34:48.344-07:00Hatodik rész: Asmodeus A szobámban ébredtem, a fejem fájt, és mozogni se tudtam. Kétségbeesés lett úrrá rajtam, majd éles fájdalomként nyílalt belém az emlék Magnusról, a négy Addadonról és a Ravenerről... Méregtüskéje kétszer talált el, maró ichorja a gerincemre fröcskölt. Valaki viszont megmentett. Nem egyedül voltam. Ezért nem tudtam varázsolni, ezért nem tudtam megmenteni magam. Bár az nem azt jelenti, hogy varázslattal sikerült is volna. A balomról nyöszörgést hallottam. Fejemet oldalra fordítva, kimerült a mozgási képességeim lehetősége.<br />
- Sarah? - jutott eszembe az első személy, aki az ágyamnál lehetett... volna.<br />
- Nem egészen - szólalt meg Mike fáradt, fájdalmas hangja. Mozgást hallottam, és a következő pillanatban mellettem ült az ágyon.<br />
- Miért nem tudok mozogni? - próbáltam mocorogni, de semmi esélyem nem volt.<br />
- Nem tudom emlékszel-e a tegnapestére, de csúnyán megsérültél. Kétszer is kaptál mérget, az ichor egyenesen a gerincedre irányult, és az arcod sincs a legjobb állapotában - simította végig az ép felét.<br />
- Sarah elment. Igaz? - könnyeket éreztem magamon, a sebemet csípte. Amennyire érzékeltem, Mike csak bólintott. - És... az iratzék, és egyéb gyógyítórúnák nem segítettek? - juttatta eszembe a sebeimet egy éles fájdalom. Ő csak nagyot sóhajtott.<br />
- Miután megöltem a démont kettő iratzét kaptál a két szúráshoz. Nem tűntek el, de nem sokat használtak. Véleményem szerint csak annyit, hogy ne halj bele a méregbe - ezzel nem tudtam mit kezdeni. Csak bólogattam, és az ágyam végét szuggeráltam. Túl üres a szoba.<br />
-Tehát az ichor ilyen nagy mértékben roncsolt? - néztem végig magamon. Mike nem válaszolt. - Értem.<br />
- Figyelj, én...<br />
- Ugye te is láttál? - jutott eszembe, hogy akaratomon kívül még használhattam az erőm.<br />
- Hogyan? - nézett rám zavarodottan.<br />
- Mármint persze, hogy láttál, de a kezemet. Láttál tegnap valami furcsát a kezemmel kapcsolatban? - Mike hosszan elgondolkozott, és megrázta a fejét.<br />
- Nem hiszem, bár... nem láttam túl sok mindent. Csak a sok vért láttam, ami a tiéd volt... - elcsuklott a hangja. Mintha a sírással küszködött volna.<br />
- És mikor tudok majd újra lábra állni? Harcolni? - próbáltam más témát keresni, ami most nehéz volt. Mike értetlenül nézett rám, mintha egy csigát akarnék futóversenyre küldeni, hogy hozza el az első helyezést.<br />
- Tessa... az ichor a gerincedet találta el. Hiába ruhán keresztül, elég csúnyán megsérültél. Hetekbe vagy hónapokba telhet, míg újra járni tudsz saját erődből, harcolni meg...<br />
- NEM, nekem most kell! Sarah után akarok menni! Nincs itt minden rendben Mike, hát nem látod? - fájdalmas tekintetem az övébe fúródott. - Soha nem jöttek még ilyen közel az intézethez, és pláne nem ennyien. Valami készül, és én nem tudok semmit tenni, mert egy nyomorult ágyhoz vagyok kötözve - könnyeim lávaként törtek elő. Égették hideg bőrömet, a sebemet pedig még inkább. - Auch!<br />
- Sss, nyugalom! - ölelt át Mike, és egy puszit nyomott a fejemre. - Minden rendben lesz! De most pihenned kell.<br />
- És mégis meddig? Mondd, meddig kell még itt feküdnöm tétlenül!? - sikoltást hallottam kintről, majd egy gusztustalan fröcsögést.<br />
- Az nem lehet! - a szemem összeszűkült, szívem kétszer olyan gyorsan kezdett el kalapálni. Máris elkezdődött volna? Mike feszülten nyúlt a szeráfjáért.<br />
- Liwet! - suttogta.<br />
- Mike! Mike! Mike, mire készülsz! - nem felelt. - Mike, az Angyalra! Felelj már!<br />
- Maradj itt, mindjárt jövök! - rám se nézett, csak az ajtót szuggerálta, mintha bármelyik percbe előugorhatna onnan egy vámpír, aki sebességét bevetve próbálná meg leteperni. Bár mostanában ezen se lepődtem volna meg. Az alvilágiak sokszor háborogtak, hogy nem kapnak elég szabad teret, még Idrisbe se mehetnek be. Démonok ezre lepik el a Földet hétről, hétre. Minden haldoklik, és senkinek nem jutott még eszébe, hogy ez nem véletlen?<br />
Mike már percek óta elment. Azóta egy hangot se hallottam. Ilyen esetekben mindig bepánikolok, és ez esetben se tettem kivételt. Próbáltam felállni, de semmi esélyem nem volt. Mike jól mondta, csúnyán elintéztek tegnap.<br />
- MIKE! - kiáltottam, de semmi válasz nem jött. Hirtelen eszembe jutott, hogy valahol olvastam, ha bajban van egy boszorkánymester, ereje összpontosításával segítséget tud kérni tűzlevél formájában. Nem olyan rég jött rá egy alig ismert boszorkánymester. Nem ismerik, tehát semmi érdekeltsége az embernek, hogy olvasson is bármit róla, vagy vele kapcsolatosan. Csoda, hogy én is találtam róla valamit... Minden erőmből azon voltam, hogy tudja egy ilyen levelet küldeni. Elképzeltem magamban, hogy egy lapra írok, megfogalmazom a helyet, ahova a segítségnek kéne érkeznie, a problémámat, majd teszek egy aláírást a végére. Pislogtam egyet, és egy papírcetli jelent meg a levegőben. Alig, hogy elolvastam, már el is égett. Nyugtáztam magamban, hogy nem sokára jönni fog a felmentősereg, csakhogy akadt egy kis gond. <i>Nem címeztem meg.</i> A francba! Végre képes vagyok megcsinálni egy komplikáltabb varázsigét, és azt is elszúrom. Ismét idegesség lett úrrá rajtam. Léptek zaja közeledett egyre hangosabban.<br />
- MIKEE! - visítottam, bár válaszban nem reménykedtem. Éreztem, és már biztos voltam benne, hogy újabb démon támadás, de ez most másabb.<br />
Az ajtón egy vállig érő, barna hajú pasi lépett be. Öltönye ragyogó fekete volt, kék nyakkendővel. A harmincas éveiben járhatott, de le a kalappal. Ő az a típus volt, aki után minden normális eszű lány megfordul.<br />
- U... Uram!? - remegett meg a hangom. Tudtommal mondénok számára nem látható az Intézet. Pláne nem ilyen határozott mondénok számára nem... És akkor a szemembe néztem. Éreztem a kínt, a fájdalmat. Ragyogó zöldessárga szemének tekintete gyilkolt, égetett. Minden hibát, és fájdalmat eszedbe juttatta.<br />
- Asmodeus... - súgtam magam elé. A démon elmosolyodott, és tett egy lépést felém.<br />
- Lesérültél Árnyvadász? - hangjából undorító kedvesség áradt. Kezével a háta mögött kutatott.<br />
- Mit akarsz itt? Hogyan jutottál be? - próbáltam kimért és higgadt maradni. Több időt kellett nyerjek, amíg valaki ide nem ér, vagy eszembe nem jut valami menekülési lehetőség... De még ha meg is tudnék nyitni egy portált, vagy eszembe jutna egy varázslat, a mozgási képességeim kimerülnek a fej balra-jobbra mozgatásával. Más opciót kellett kitalálnom. És már azt figyelembe se véve, hogy ő Asmodeus. Kinézete valódi alakjában elég viccesen néz ki, attól még egy magas rangú démon, sőt. Ahogy jobban szemügyre vettem, egyre ismerősebbnek tűnt. Álcát ugyan használt, de a szemén átütő a macskapupilla, már inkább arany színe volt a szeme, mintsem sárga. Pont olyan, mint... MAGNUS! De, hisz ő Magnus Bane apja. Zihálva kapkodtam a levegőt. A saját fiának nem kegyelemezett, és képes lett volna megölni, akkor egy védtelen keverékkel mit csinálna? Könny csordult végig az arcomon. Ő csak mosolygott.<br />
- A fenébe! Menj innen! - sikítottam. Semmi értelmeset nem tudtam volna mondani, így az időhúzásos terv is dugába dőlt.<br />
- Ejnye ifjú Herondale, szabad így bánni az Intézet egyik látogatójával? - tett még egy lépést felém. Herondale, Herondale-nek nevezett. Tudja ki vagyok... Agyalni kezdtem. Ki akartam zárni a gondolatokat Asmodeusról, a halálomról, Mike-ról... csak a szabadulásomon gondolkoztam. Meg kell, hogy meneküljek, nem lehet így vége! Bizsergett a kezem, erősebbnek éreztem magam, majd mormolni kezdtem valamit számomra ismeretlen nyelven.<br />
- Szóval igazak a mondások, miszerint ismét egy félvér Herondale-lel akad dolga a világnak - hangjából nyugalom sugárzott, a Herondale szónál tele gúnnyal. Meg akartam szólalni, valami frappánsat visszavágni neki, már az első szót is megformáztam az ajkaimmal, viszont nem az én hangomat hallottam.<br />
- Mióta alacsonyodsz le olyan szintre, hogy sebesült Árnyvadászokat terrorizálj? - nem volt ismerős a hang. Fiú hang volt, maximum húsz éves lehetett. Asmodeus értetlenül fordult meg.<br />
- Hát persze! Még egy boszorkánymester. Ki az apád szöszi? - kékeslila fény villant fel Magnus apja mögött. Magát a boszorkánymestert nem láttam, de tudtam, nem volt haszontalan a tűzlevél.<br />
- Volt olyan kedves, hogy nem mutatkozott be - ennyi kimértséggel és gyűlölettel még a démon se beszélt. - De gondolom ez Nálatok nem szokás, vagy tévednék? TE ismered a gyermeked, már ha van?<br />
- Persze - gyors léptekkel Asmodeus már a boszorkánymester előtt állt, keze valami undormány csáppá változott, végén hegyes tüskékkel. Mélyen a fiú szemébe nézett, és szórakozott hangon folytatta. - Majdnem meg is öltem.<br />
- Azt hiszed ez megrémít? - nevetett fel a fiú. Asmodeus ingerülten lendítette meg a keze helyén lévő csápot.<br />
- HAGYD ŐT BÉKÉN! - kiáltottam el magam, megmozdítottam a kezem, egyenesen a démon irányába, és hagytam, hagy távozzon belőle az energia. Egy madár formájú, türkizes láng repült Asmodeus felé. A démon értetlenül fordult felém, mikor meglátta mi közeledik felé, macskaszeme amennyire csak lehetett elkerekedett. <br />
- Átkozott, kis csitri! - morogta, majd kétszeres gyorsaságban futott felém. Félúton találkozott a madárral. Éles visítás kísérte az érintkezést, és a démoni ichor fröccsent szét a szobában. Egy aranybarna hajú fiút pillantottam meg az ajtóba. Gyanítottam, hogy erős álcát használhat, mert helyenként a bőrén halványlila foltok díszelegtek. Keze körül fénylett a lilás láng, zihálva vette a levegőt.<br />
- Te... te vagy Tessa? Tessa Herondale? - kérdezte elhaló hangon. Tett pár erőtlen lépést felém. Csak bólintani tudtam.<br />
<br />
#Tessa<br />
<br />
U.i.: Sarah szemszögéről itt olvashattok: <a href="http://herondalefamilysh.blogspot.hu/">http://herondalefamilysh.blogspot.hu/</a><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-IXJYQyjOU20/VttfXOeYnII/AAAAAAAAApM/PYl0B0xwDhk/s1600/Vir%25C3%25A1gos_k%25C3%25A1rtya_Asmodeus.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://3.bp.blogspot.com/-IXJYQyjOU20/VttfXOeYnII/AAAAAAAAApM/PYl0B0xwDhk/s1600/Vir%25C3%25A1gos_k%25C3%25A1rtya_Asmodeus.jpg" /></a></div>
<br />Kitahttp://www.blogger.com/profile/11201644260577267374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7962149012016076815.post-43828526148946855562016-02-08T08:38:00.000-08:002016-03-06T03:01:18.300-08:00Ötödik rész: Itt a vég!<div style="text-align: justify;">
Mire visszaértem a szobámba, csak az én cuccaim voltak a helyén. Sarah térfelén üresség kongott. Néhány régi ruha, könyv, ami már nem kellett a helyén maradt, de azon kívül minden eltűnt. Biztos csak másik szobába költözött nyugtattam meg magam. Úgy viszont semmi értelme nem lenne, hogy az ágy, a szekrények, és néhány holmija még itt van. Az akadémia... Gondolkozás nélkül téptem fel az ajtót és rohantam az előtérbe. Csak még itt legyen! Ne legyen túl késő... ! Majdnem elcsúsztam, mikor befordultam a helyiségbe, kisebb Árnyvadász csoport állt a lépcsők előtt, anya és Sarah velük szemben Magnus Bane társaságában. Akár mennyire is utáltam, haragudtam rá, ezt nem akartam. Nem akartam, hogy elmenjen, és több száz kilométer válasszon el minket. Akaratom ellenére is előtörtek belőlem a könnyek. Diegot pillantottam meg a tömegben. Fura érzés volt ott látni, és nem Sarah mellett. És valami egészen különös fogott el. A fenébe, én se vagyok ott a testvérem mellett, akkor neki miért kéne ott lenni? Az már egy más történet, hogy Sarah képes lett volna egy szó nélkül is elmenni. Ez fájt. Jobban, minthogy utálni tudjam. Diego arcán megjelent a megkönnyebbülés, ahogy Sarah elindult a portál felé. Észleltem, ahogy a testvérem egyenesen rám néz, majd egy győzelem teljesen rám mosolyog. Mintha én lettem volna, annyira ellene... És belépett a portálba. Ennyi volt, Saraht most láttam egy hosszú ideig utoljára, és az volt hozzá az utolsó mondatom, hogy ne nevezzem testvérének. Utáltam magam. Anya közeledett felém. Sarkon fordultam, és kirohantam a teremből.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kicsim, várj! - hallottam a hangját, de nem érdekelt. Tudtam, hogy neki is köze volt hozzá, meg se próbálta lebeszélni. Még rajtam volt a kabát, így ismét az udvart céloztam meg. Nem számítottam senkire, Magnusra meg főképp nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hey, Tessa! - kiáltott rám. Meg sem álltam volna, de ő Magnus, ahhoz túl csillámos, hogy ne álljon meg az ember, és nézze meg közelebbről.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia... - őt nem hibáztathattam. Csak azt csinálta, amit mondtak neki, vagy... - Hogy vagy? Aleckel minden rendben?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, megvagyunk - húzta össze a kabátját. Hatalmas pelyhekben kezdett el esni a hó. - És te? Hogy vagy?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát... - elkezdtem a kapu felé sétálni. Magnus követett. - Dühös vagyok Sarahra. Elég sok mindenért, de szomorú is, hogy csak így itt hagyott - Magnus nagyot sóhajtott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Figyelj Tessa, a testvéredben forr a düh, a harag, és nem tudom miért. Én csak, azt teljesítettem, amire kérte...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kellett volna megtenned - mondtam hűvösen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh, Tessa! Tudod, hogy a szüleitek úgy is elküldték volna, csak idő kérdése volt, hogy Sarah magától megy bele, vagy kényszerítik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De te elvetted őt! Pont most, amikor így összevesztünk! Egy sziát se tudtam mondani neki, semmit. Csak egy gúnyos vigyort kaptam! - elkezdtem sírni. Sürgősen le kell nyugodnom, mert ennek még csúnya vége lehet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ezt komolyan is gondolod? - horkantott fel, beletűrt sötét hajába, amiből csillám hullott ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen! - vágtam rá azonnal. Hogy tehetett volna róla? De akkor nem gondolkodtam, csak ki kellett adnom a dühöm, és hát Magnus rossz helyen volt... nagyon rossz helyen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem mondom, hogy nyugodj le, mert úgysem fogsz, talán csak még idegesebb leszel - macska szemeivel felmérte a terepet, majd lelassított, és megállt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Valami baj van? - álltam én is meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, csak úgy nem akarsz oda ki menni? - nyelt egy nagyot. - Mert ha igen, jó szórakozást tovább, de én hanyagolnám most a téli túrát - hangosan felnevettem, az Intézet felé indultam. - Hálásan köszönöm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Magn... - hatalmas robbanás hallatszott a hátunk mögül. A robbanást visítások követték, majd megpillantottunk négy Abbadon démont. Ezek honnan kerültek ide, és miért ilyen közel az Intézethez? Éreztem a meleget a kezemben. Elő fog jönni, varázsolni fogok, le fogok bukni. Magnus rám pillantott, nekem pedig már késő volt. Macska szemében a pupilla, amennyire csak lehetett elkerekedett. Már az ő keze körül is láttam a kék lángokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessa, te... - most nem érdekelt mit akar mondani. Mormolni kezdtem magamban, a türkiz lángok egyre intenzívebben ragyogtak a kezem körül, céloztam, és eltaláltam egy démont. Az visítva fröcskölte az ichort, Magnussal hátrálnunk kellett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak maradjon ez a mi titkunk! - lihegtem. Ez az egy varázslat kimerített, pedig nem kellett volna. Magnus csak bólintott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Van nálad valami fegyver? Egy szerfár, bármi? - megráztam a fejem. - Akkor rohanj amilyen gyorsan csak bírsz, és szólj a többi Árnyvadásznak! - kiáltotta, majd lecsapott a démonokra. Percekbe tellett, mire visszaértem az Intézethez, és találtam valakit. Csak Magnus bírja egyedül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Colby! - a férfi értetlenül nézett rám, még nem találkoztunk előtte. - Mindegy, csak szólj a többieknek!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Baj van? - nyúlt a szeráfja irányába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen! Magnus négy Abbadonnal harcol a kapunál. Siess! - meg sem vártam mit válaszol, rohantam a szobámba. Időm se volt felvenni a harci öltözetemet, csak levettem róla az övet, magamra csatoltam, és az asztalomról elvettem a szeráfot. Rohantam ki újra a kapu felé, de a bejárat előtt megtorpantam. Egy Ravener mászkált egyedül az udvaron. A francba! Honnan került ide? Valami nincs rendben. Senki nem volt a környéken, így segítségre nem várhattam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ecanus - suttogtam. A penge élesen felragyogott, a Ravener figyelmét rám terelve. Remek! Üvöltve rohant felém, az utolsó pillanatban félreugrottam, és kétségbe esve, egy menedékhelyet kerestem. Az istálló! Rohanni kezdtem, a tüdőmet égette a hideg. A Ravener egyre közelebbről üvöltött.</div>
<div style="text-align: justify;">
- LIWET! - kiáltotta el egy angyal nevét valaki a hátam mögött. Amilyen gyorsan lehetett megfordultam, bízva benne, hogy a démon már nem rám figyel. Hát nem volt ekkora szerencsém. Egyenesen rám vetette magát, a szeráfom méterekre arrébb, a hóban landolt. Kezemmel próbáltam megakadályozni, hogy belém marjon, de én is csak egy Árnyvadász voltam, varázs erő ide vagy oda... Hosszú farka magaslott a feje fölé, majd egy nagy lendülettel a karom felé közelített. Testemre a démon hatalmas teste nehezedett, kezemmel pedig a fejemtől próbáltam hárítani a támadásokat. Esélyem se volt kivédeni. Varázslathoz pedig túl gyenge voltam, és volt még rajtam kívül valaki az udvarban. Éles fájdalommal tépte fel a bőröm a méregtüske, és állt bele a karomba. Éreztem, ahogy a fájdalom átjárja az egész testem. Magzatpózba kuporodtam össze, amennyire a démon engedte. Karmai az arcomat érték, egészen a nyakamig éreztem a fájdalmat, majd meleg vér bugyogott elő. Fájdalmasan felkiáltottam. A démon leszállt a testemről, méregtüskéje a lábamba mélyedt, és nem igazán akart kijönni onnan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A francba! - hallottam egy mély hangot, de nem tudtam felfogni kié. Ájulás határán voltam. újabb visításokat hallottam a távolból.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit gondolsz fiú, megmentheted a barátnődet? - fröcsögte a démon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még ha nem lennének ekkora csápok a szádban, érthető is lenne a beszéded - felelte az Árnyvadász. A Ravener nagyot üvöltött, amit félbeszakított egy elhaló sikoly. Ichor maró érintését, éreztem a hátamon, és beájultam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
#Tessa</div>
<br />
U.i.: Sarah szemszögéről itt olvashattok: <a href="http://herondalefamilysh.blogspot.hu/">http://herondalefamilysh.blogspot.hu/</a>Kitahttp://www.blogger.com/profile/11201644260577267374noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7962149012016076815.post-49887942329466384242016-02-07T04:44:00.004-08:002016-02-13T11:55:05.036-08:00Negyedik rész: Istálló<div style="text-align: justify;">
December közepén egy szál pólóban nem érdemes kint rohangálni. Engem ez akkor nem tudott érdekelni. Úgy, ahogy aznap reggel felöltöztem, úgy rohantam ki a hideg levegőre. Először csak a düh forrt bennem, meg sem érezte a hideget, majd miután pár perce már kint sétáltam, kezdtem fagyoskodni. Próbáltam melegíteni magam, de egy vékonyka pólóval nem sokra mentem vele. Varázsolhattam volna magamnak kabátot, de nem mertem megkockáztatni, hogy valaki meglásson. A földet bámultam, nehogy valamibe felbukjak, amikor nekimentem valaminek. Valami jó melegnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessa? - hallottam egy ismerős hangot. A francba, ez Mike. Mit keres itt? Reszketni kezdtem, túl hideg volt ahhoz, hogy pólóba mászkáljak kint. Ő meleg télikabátban és bakancsban volt. Irigyeltem érte. Hátráltam egy lépést, és felnéztem a szemébe. Sapka nem volt rajta. Érdeklődve nézett rám, szája mosolyra húzódott. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mike... mit keresel itt? - kérdeztem dideregve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt én is kérdezhetném tőled. Tudod te hány fok van? - lehúzta a kabátja cipzárját, levette magáról, és elindult felém. - Tessék vedd ezt fel! - rakta rám a meleg télikabátot. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak az istállóba siettem.... - magyaráztam, bár ez még nem ad magyarázatot arra, hogy miért kabát nélkül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ez ilyen öltözékben? - nézett rám kételkedve. - Van egy érzésem, hogy több van szimpla istállólátogatásnál - simította el egyik szőke tincsemet az arcomból. Szürke szeméből sugárzott a nyugalom, ami szinte elfeledtette velem a dühöt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát... kicsit összevesztem Sarahval... Tudom, nincs sok beleszólásom az életébe, de ő mindig naivabb volt nálam, és csak jót akarok neki - sóhajtok. Ő megértően rám néz, és tesz egy lépést az Intézet felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elmeséled nekem mi történt, aztán elmegyünk az istállóba, de előbb kérlek vegyél fel valami meleget. Szívesen odaadom a kabátom, de én is kezdek fázni - nevetett fel kínosan. - Benne vagy? - nézett rám reménykedve. Felnevettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben! - indultam az Intézet felé. A szobámhoz felérve, félbe nyitottam be a szobámba. Meglepetésemre Sarah már nem volt a szobában. - Gyere be! Tesóm nincs itt - néztem ki Mike-ra. Ő követett, és becsukta maga mögött az ajtót, majd az egyik szekrényhez ment, ahol az egyetlen közös képünk volt apával... Apa középen volt harci öltözetben, ahogy mi is. Ragyogott a szeme, fekete haja kezdett őszülni. Jobb oldalán én ültem, hajam akkoriban még csak a vállamig ért, és teljes szőke volt. Sarah a másik oldalán támaszkodott apának. Egy napszemüveg takarta el a szemét, haja két oldalán copfba lógott. Anya távolabb volt. Zöld szeme világított fekete haja mellett. Akkoriban még egy család voltunk. Akkor még apa is itt volt velünk... Azóta sok minden változott. Apunak egyre több munkája lett, sokszor hívták vissza Idrisbe. Volt, hogy heteket is ott töltött. Most is egy olyan időszaka volt. Jövőhéten jön elvileg vissza. Anyának csak azért nem kellett mennie, mert sok volt a gyerek, és így ő egy afféle nevelőnő lett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Családod? - kérdezte mosolyogva Mike. Bólintottam, miközben a szekrényből előkotortam egy melegebb pulcsit, farmert és a bakancsom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindjárt jövök - mutattam fel a ruhákat Mike-nak, majd bementem a fürdőbe. Percek alatt átöltöztem, hajamat befontam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kész vagyok! - léptem be a szobámba. Mike az egyetlen kabalámat, egy piros ruhás manót szorongatott, amin volt egy fehér szív. Odamentem mellé, és leültem az ágyra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kiskoromban, amikor anyuék még... éltek, - nagyot nyelt. - nekem is volt egy ilyenem. Öt éves koromban kaptam anyutól. Aztán jöttek a démonok. Az volt Edinburgh legnagyobb démontámadása. Öt éves voltam, amikor odaálltak elém, és közölték velem, anyuék nem jönnek többet haza. Ez volt a kedvenc kabalám. Tizenöt éves koromban a nevelő szüleim rettentően kiakadtak rám, szinte az összes cuccomat eladták, vagy kidobták, csak mert elrontottam a házasságuk előtt a torta díszítését. Felszínes emberek voltak. Engem is csak muszájból viseltek el. Akkor eldöntöttem, hogy amint lehet eljövök onnan. Erre két évet vártam, és most itt vagyok. Colby bácsival jöttem el ide.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Anyu ezt egy vásárban vette, mikor egyszer oda volt - mutatok rá a manóra. - Két éve volt... gondolod, hogy talán ez... volt valami különös ismertető jele, amiről ezer közül is felismernéd? - Mike bólintott. Megfordította a manót, és a háta közepén elkezdte bontani a varrást. Mikor eleget kibontott, elkezdett turkálni a bélésben. Egy kis cetlit emelt ki belőle. Kinyitotta a cetlit. Egyetlen szó állt benne. 'Hiányzol'. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt akkor raktam bele, amikor anya meghalt. Gondoltam, majd ez eljuttatja hozzá - megsimítottam a vállát, és elmentem a kis varrós készletemért. Előkerestem a piros cérnát, és egy tűt. Mike szó nélkül kivette a kezemből, és rutinosan megvarrta a manót. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék! - nyújtotta át. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne, tartsd meg! Anyukádtól kaptad, biztos fontos neked - utasítottam vissza. Megbántottság csillant fel Mike szemébe. A francba, tudom milyen érzés. Elvettem a manót, és visszaraktam eredeti helyére. Nekem is sokat jelentett, ezért különleges helyen tartottam, ez volt ami a szobában állandó volt. Az asztalom feletti parafatáblán. Így mindig láthattam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod, örülök, hogy hozzád került - nézett rám. Melegség áradt belőle. Ajtó kivágódott, és Sarah lépett be. Értetlenül nézett ránk. Bár az én térrészemen voltunk, mégis olyan volt, mintha egy vadidegen szobájában éppen perverz dolgokra készülnénk, és éppen lebuktunk volna. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessa!? - csukta be óvatosan az ajtót. Felpattantam az ágyról, és pár lépést arrébb mentem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Istállóba készültünk, csak gondoltam előtte átöltözöm - mutattam magamra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ő? - nézett át a vállam felett Mike-ra. Már ő is állt. Harag kezdett el uralkodni rajtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi közöd hozzá - Sarah értetlenül nézett rám. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessa, hogy ne lenne? Testvé...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne gyere ezzel Sarah! - éreztem a meleget a kezemnél. Csak most ne, csak ne Mike előtt. - Nem te jöttél az előbb azzal, hogy gyűlölsz? Nem akarod, hogy a testvéred legyek? - elhallgattam. Mély levegőt vettem, de a meleget még mindig érzetem. Sarah szemében láttam a felismerést.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy te mennyire kibaszottul okos tudsz néha lenni - rideg volt a hangja. - Amúgy beszéltem anyával. Holnap már költözöm! - kirohant a szobából. Én fulladozva ültem le az ágyra. Költözik? A másik szobába vagy az akadémiára? Utáltam ezt a helyzetet. Mike lépett elém. Megfogta a kezem, megszorította. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem jó, hogy így vagytok - már sírtam. Mike-hoz bújtam, nem érdekelt, hogy csak reggel óta ismerjük egymást. Ő viszont viszonozta az ölelést. Szorosan ölelt, lágyan, mégis erősen. Kis idő után ellöktem magamtól, letöröltem a könnyeket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na menjünk! Istállót akartunk nézni - meg sem vártam mit felel. Kisétáltam az ajtó, meg sem álltam Hopeless bokszáig. Csak remélni tudtam, hogy Mike követ.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ő a tiéd? - kérdezte lágyan. Nem hagyott magamra. Megsimogattam Hopeless homlokát. Horkantással felelt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, anyuéktól kaptam, amíg apa még itt volt. Csikóként érkezett. Azt mondták, hogy nekem kell megtanítanom mindenre. Végül is sikerült - megfogtam egy kefét, és bementem a musztánghoz. Ragyogó szürke szőrét néhol sárfoltok éktelenítették. Fekete sörénye és farka be volt fonva. Átkeféltem a lovat, kitisztítottam a patáit, megtöltöttem vízzel az itatóvályút, és raktam be neki friss szalmát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy értetted azt, hogy apukád még itt volt? Most hol van? - az udvaron lévő pad felé sétáltunk. Szokásomhoz híven a pad támlájára ültem. Mike követte a példám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod, az a kép az egyetlen ami készült a családról. Az amit a szobámban a szekrényen láttál. Ezen kívül még egy készült róla anyával. Egy éve egyre többet hívták vissza Alicante-ba, hetekre odaköltözött... most is ott van - aztán hirtelen bevillant amit mondott. Ő elvesztette a szüleit végleg. Sőt mindenét, ami a szüleire emlékeztette. Nem tudom melyik a rosszabb, elveszíteni úgy egy szülőt, hogy tudod, soha nem láthatod, vagy úgy, hogy tudod, él, csak éppen nem a családja a legfontosabb a számára...</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.facebook.com/hashtag/tesa?source=feed_text&story_id=1563719733948743">#Tessa</a></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
U.i.: Sarah szemszögét itt megtalálod----> <a href="http://herondalefamilysh.blogspot.hu/">http://herondalefamilysh.blogspot.hu/</a></div>
Kitahttp://www.blogger.com/profile/11201644260577267374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7962149012016076815.post-88068868544105541182016-02-06T09:23:00.001-08:002016-02-13T11:54:51.305-08:00Harmadik rész: Még több titok<div style="text-align: justify;">
Még mindig az ágyamon ülök, és bambulok. Mike-on agyaltam, majd eszembe jutott, hogy keresett valakit. Ki lehet, hogy csak úgy Magnus bulija miatt el is felejti az egészet. Nyikorgott az ajtó, majd Sarah lépett be. Különösebben nem vettem róla tudomást, hisz egy szobába vagyunk, akkor és azért jön be amikor, amiért akar. Csak akkor néztem fel rá, amikor egész halkan megszólalt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessa! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Én és Diego... - kezdte, de nem igazán volt bátorsága. Oh a francba, ugye nem megint balhéztak, és összetört valami?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úr Isten! Ugye senki sem sérült meg!? - kérdeztem aggódva.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csókolóztunk - motyogta. Láthatólag rettegett ettől a beszélgetéstől.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mit csináltatok!? - kérdeztem most már inkább hisztérikus, mintsem aggódó hangnemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Csókolóztunk - ismételte kicsit bátrabban.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Sarah , csak kihasznál téged! - néztem rá gúnyosan, mégis sajnáltam. Ő sose látott a dolgok mögé, mindig csak a felszínt nézte. Nem is próbált meg mélyebbre hatolni. Öreg hiba. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Mégis a legjobb barátod!-kiáltotta. </div>
<div style="text-align: justify;">
-És akkor mi van!? - emeltem meg a hangom. Eddig még sosem veszekedtünk úgy, hogy kiabáltunk volna egymással. - Én nem nyálcserét akarok vele folytatni!!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Tessa fog be! Elegem van abból , hogy mindig megmondod mit csináljak! Rohadt idegesítő! Régóta ismerem! Bízom benne... - kezdte magyarázni. Nem nagyon érdekelt. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Én viszont nem ! Az utóbbi időben egyre gyanúsabb Sarah. Téged akarlak védeni! Ez a te érdeked is!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Nem kell megvédened! - au, ez fájt. Mégis akkor mit kéne tennie egy nővérnek? Ülni, karba tett kézzel, és beleegyezni minden hülyeségbe, aztán meg lepacsizni, ha a börtönből szabadult? </div>
<div style="text-align: justify;">
-De igen , meg kell. Fiatal vagy még... - a szavamba vág-</div>
<div style="text-align: justify;">
-Mondja egy kibaszottul elcseszett árnyvadász! Nem is vagy rendes árnyvadász. A jeleinket sem viselhetnéd! - a legnagyobb titkommal élt vissza. Nem érdekelt, hogy a testvérem, nem érdekelt, hogy ellenzem az erőszakot és a bántalmazást, lendült a kezem és az arca melegségét éreztem a következő pillanatban. Sarah döbbenten néz rám, az arcához emeli a kezét, ahol az imént az enyém volt. Egyre ingerültebb vagyok, nagyokat lélegzek. Próbálok lenyugodni, de nem megy. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Még egyszer ilyen hangnemben mersz beszélni velem, esküszöm nem csak megpofozni foglak! - ordítottam el magam. Sírtam volna dühömben, de most nem szabad.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Folyton magaddal vagy elfoglalva! Engem elküldenek abba a rohadt akadémiába! Téged persze nem! Nem vagy tökéletes ! Gyűlöllek! Gyűlölöm , hogy a testvérem vagy! - várjunk csak? Milyen akadémia? Remek még egy titok! Az utolsó mondata csak úgy szétterült a szobába, és nem akart eltűnni. "Gyűlöllek!" Éreztem, hogy valami más átveszi az irányítást felettem. Ez már nem én vagyok. Érzem a bizsergést a kezemen. A francba! Ha Sarah tovább folytatja, akaratom ellenére lesz egy sülttesóm.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Hogy mondhatod ezt?! A testvéred vagyok az Angyalra! Fejezd már be! Erre egyikünknek sincs szüksége. Vegyél egy mély levegőt és... - bár ezt inkább magamnak mondtam, mint neki. Húgomnál elpattant a húr, és egy könnycsepp folyt le az arcán, amit követett a többi. Nem szerettem így látni, mégis, most részben miattam ilyen.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Kit érdekel az a nyomorult levegő!? - kérdezi undorral a hangjában. - És ki vagy Te , hogy megmond mit tehetek és mit nem!?</div>
<div style="text-align: justify;">
-A testvéred vagyok! - suttogom ingerülten.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ha az lennél , most nem itt tartanánk!</div>
<div style="text-align: justify;">
-Oh , tényleg így gondolod!? - döbbentem meg. Oda se kellett néznem, hogy tudjam, türkizes fényben úszik a kezem. Meleg volt. - Szerinted egy testvérnek az a dolga, hogy vakon, ünnepelve kövesse az eseményeket, ahogy a húga sorozatban csinálja a hibákat? Idősebb vagyok az isten szerelmére! - meg akart szólalni, de nem hagytam. - Ne is próbálkozz! Te már végigmondtad, most én jövök - ökölbe szorítottam a kezem. Nem akartam semmi kárt okozni, de ha eljön az idő, én még nem bírom szabályozni... - Többet megéltem már, mint te, hiába két év! És benned tudod mi a legnagyobb hiba? - sírás kerülgetett. - Hogy felszínes vagy! Sosem látod meg a valódi okokat. És gyűlölhetsz, de nem támogatom Diegoval való kapcsolatodat. Cuki barát meg minden, de sose ismertem igazán! És ne mondd, hogy te igen, mert baromira nem! És igazán? Így kell megtudnom, hogy akadémiára mész? Hát drága testvérem, ezért én nem siránkoznék! Kérdezz meg bárkit, hogy menne-e oda! Nagy mázlista vagy, ráadásul még a dédszüleinkkel is találkozhatnál. Igen sírj csak! De amíg én egy elcseszett Árnyvadász vagyok naponta keresnek fel, hogy segítsek nekik, csak azért, mert anno hajlandó voltam egy kicsit többet tanulni. Te mit csinálsz a semmittevésen kívül? - éreztem, hogy a szemem szikrázik. Le kell nyugodnom. Sarah abbahagyta a sírást, és döbbenten nézett rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Clary... Jace... - leült az ágyra. Én dühömben kinyitottam az ajtót, de még egy utolsó mondatra visszafordultam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És tudod mi bánt a legjobban? - kérdőn nézett rám. - Hogy a legnagyobb titkommal éltél vissza! - sarkon fordultam, bevágtam magam mögött az ajtót, és kisétáltam az istállókig. </div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.facebook.com/hashtag/tessa?source=feed_text&story_id=1562982280689155">#Tessa</a></div>
Kitahttp://www.blogger.com/profile/11201644260577267374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7962149012016076815.post-86099583070445849022016-02-06T09:09:00.003-08:002016-02-13T11:54:31.018-08:00Karácsonyi meglepi rész: Egy Magnusos karácsony <div style="text-align: justify;">
- Tessa! - hallottam a nevem, bár nem ismertem fel a hangot, ezért csak kérdőn fordultam az ajtó felé. Szőke, de az az igazi szőke hajat pillantottam meg először. Érdeklődve fészkelődni kezdtem az ágyamon, mert nem ismertem szőke hajú fiúkat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Öhm... Itt vagyok! - kiáltottam ki, mire már nem csak a szőke haját láttam. Majdnem elolvadtam. Ez most tényleg megtörténik? A szőke hajat, egy iszonyat cuki szempár követett. Nagy, szürkés szeméből sugárzott a nyugalom. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Végre! - mosolyodott el. - Már mindenhol kerestelek! De végre megvagy! - jött be a szobámba dicsőség teljesen. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Engem kerestél? - szaladt fel a szemöldököm. Azt megszoktam, hogy az Intézetben sokan keresnek, főként fiatalabbak vagy tanárok, hogy segítsek egy-egy mozdulat elsajátításában, de vadidegenek, pláne fiúk sose. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha te vagy Tessa Herondale, akkor igen - vigyorgott még mindig. Ha a boldogság egy személy lehetne, hát ő biztos az lenne. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Látom, Te már tudod ki vagyok, - méregettem szúrós (legalábbis remélem, hogy szúrós) tekintettel. Harci öltözetben volt, bár fegyverek nem voltak nála. Legalább Árnyvadász. - de nekem fogalmam sincs róla, hogy miért keres egy - cuki - fiú, akiről semmit ne... </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, jó! Elhiszem, hogy gazdag a szókincsed, de most nem ezért jöttem - szakított félbe nevetve. Kezdett idegesíteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kinyögnéd már végre!? - morogtam rá. Vette az adást, mert abbahagyta a nevetgélést, és komolyra fordította. Így annyival idősebbnek látszott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Segítségre lenne szükségem, és hát hozzád küldtek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh, értem. És miben segíthetek? - mosolyogtam rá, bár ez megszokás volt, mintsem kedvesség vagy öröm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meg kéne keresi valakit. És arra gondoltam, hogy ma este...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem! Ma este semmiképp! - döbbenten nézett rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondták, hogy nem egyszerű, hogy a segítségedből bárki kapjon, de azt reméltem végighallgatsz - rájöttem, hogy kicsit több él volt a hangomba, mint szerettem volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, semmi olyan, csak ma tényleg nem jó! Magnus karácsonyi bulit szervez, és eldöntöttem, hogy elmegyek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy tudtam, hogy mi nem ünnepeljük ezt - nézett rám kérdőn.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, de ez hosszú történet. Na jó, nem annyira, de... - érdeklődve nézett rám. - Gyere elmesélem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>~Egy évvel ezelőtt~</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
December 24. Szenteste. Vagyis a mondik így hívták, ezt az estét. Nekünk, Nephilimeknek ugyanolyan, mint az év bármely napja. Esetleg annyival másabb, hogy ezen az estén, és az ezt követőeken többet kell, úgymond járőröznünk. Idén sem kezdődött másképp. Ma estére is én, Diego és Sarah voltunk beosztva. Éppen a harci öltözetemmel babráltam, amikor benyitott Sarah.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hallottad? - kérdezte feldobva. Értetlenül néztem rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit kellett volna hallanom? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Magnus Bane bulit szervez, és ezúttal bárki elmehet - ilyen izgatottnak még nem láttam. Nem mintha Magnus nem engedett volna be minket, de ez nála mellékes volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aham, értem és? - néztem rá értetlenül. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem érted? Ez nem a szokásos buli lesz! Ah, mindegy! Azért valahogy dobd fel az öltözéked, mert Diegoval biztos benézünk - kacsintott rám. A francba! Mindig én tudom meg legkésőbb a dolgokat. Szóval ők ezt már leszervezték. Remek! Visszafordultam a szekrényemhez, és feltúrtam, hátha találok valamit, ami harchoz és tánchoz, is egyaránt megfelel. </div>
<div style="text-align: justify;">
Pár órával később London havas utcát jártuk, de még egyszer sem fordultunk Magnus lakásának az irányába. Az árnyban megmozdult valami. Lelassítottam, majd megálltam, de megfogtam Sarah karját, és nem engedtem el. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van má... - kérdezte ingerülten.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ss! Láttam valamit - mutogattam oda, ahol az imént láttam valamit. - Ott! Ott láttam valamit - Diego is közelebb jött. Hirtelen egy árny ugrott ránk, majd tovább futott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A mocskos vámpírfajzatot! - kiáltotta el magát Diego. - Egyre szemtelenebbek. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnos - segítettem fel Saraht, mert az ijedtségtől, bár lehet, hogy a vámpírtól hátra esett. Mikor sikerült talpra segítenem, ő izgatottan elkezdett ugrálni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyertek, siessünk! Közel van Magnus lakása! - a francba, mégis sikerült neki. Csak ne történjen semmi.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felsétáltunk egy emeletes házba, majd Sarah megállt egy ajtó előtt, és bekopogott. Szinte egy másodpercet sem várt, inkább benyitott, és becsörtetett a lakásba. Abban a pillanatban, mikor átlépte a küszöböt, megtorpant. Diegoval sikerült felbuknunk a hirtelen fékezéstől. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Sarah! Legközelebb szólj, hogy meggondoltad magad a hívatlan látogatással kapcsolatban - förmedtem rá, de szinte abban a pillanatban megértettem húgom döbbenetét. Ha valaki csillámokkal teleszórt helyiségre, vagy tele díszített szobára gondolt, ami már lassan csicsásba ment át, netán bömbölő zenére, piára és zsúfolt lakásra... hát az nagyon eltévedt. A szobát műhó, fényfüzérek, mindenféle dísz és egy karácsonyfa díszített. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos jó helyre jöttünk? - kérdezte Diego értetlenül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt én is kérdezhetném - jött a hátunk mögül egy ismerős, kétségbeesett hang. - Úgy emlékszem Nephilimeket nem vártam mára. Vagy tévedtem volna? - egyre jobban kezdtem azt érezni, hogy Sarah valamit benézett. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Magnus? - fordultam meg, de ha a ház nem sokkolt eléggé, akkor a mostani látvány még inkább. Magnus Mikulás ruhában díszelgett a bejárati ajtóban, kezében ugyanolyan ruha, amit viselt, csak női kiszerelésben. A fején pedig egy korona. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Minden rendben Magnus? - jött közelebb Diego, és úgy méregette a boszorkánymestert, mintha UFÓ-t látna. Erre a boszorkánymesternek szaladt fel a szemöldöke.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, csak készülök a karácsonyra... várjunk! - elnevette magát. - Ti nem tudjátok mi az igazam van? Gyertek beljebb! - belépett a lakásába, becsapta az ajtót, és leült a kanapéra. A női ruhát út közben valahova eltüntette. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kinek lesz az a ruha? - kérdeztem kételkedve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod, néha elszórakoztatom magam - kacsintott egyet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- És Alec? Vagy ő már túl öreg neked? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kedves Herondale kisasszony! Nem túl kíváncsi Ön egy kicsit? - förmedt rá rémült húgomra. - Amúgy semmi olyasmi, amire gondoltok. Csak gondoltam kipróbálok valami újat - legyintett. - De nem ezért vagytok itt. Halljam! Aztán én is mesélek nektek - nézett végig rajtunk. Sarah pirulva mesélte el, hogy egy Red nevű fogadóban hallotta egy tündérlánytól, hogy party lesz. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen... igazat megvallva lesz is, de csak Újévkor - pislogott ránk nagyokat. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A francba! - mérgelődött Sarah. - Mindig is utáltam a tündéreket. Félrevezetik az embert...</div>
<div style="text-align: justify;">
- És te miről akartál mesélni? - szakítottam félbe húgomat, Magnushoz intézve a kérdést. Magnus nagy beleéléssel (és egy kis varázslattal) elkezdett mesélni a piros ruha és a fenyőfa történetéről. Pár óra múlva csatlakozott hozzánk Catarina Loss, Alec Lightwood, és még egy vámpír, akit senki nem mutatott be nekünk. Éjfél körül szabadultunk ki Magnus lakásáról, és kóvályogtunk haza a sötétben. Senki nem szólalt meg útközben, még Sarahval sem beszéltem, miután Diegot elhagyva a szobánkba mentünk.</div>
<div style="text-align: center;">
<i>~Jelen~</i></div>
<div style="text-align: justify;">
A szőke srác csak kábultan nézett rám. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nahát... Magnus Bane ilyen is tud lenni? - kérdezte döbbenten. Én csak rámosolyogtam, most szívből.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindenkinek van egy rejtett énje, amit nem mindenki előtt tár fel - a fiú felállt, és az ajtóhoz ment, de mielőtt kilépett volna visszafordult, mintha eszébe jutna valami. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Idén én is mehetek? - erre elnevettem magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit mondjak Magnusnak? Ki keresi a társaságát? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mike Trueblood - kacsintott, majd kisétált a szobámból.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
#Tessa</div>
Kitahttp://www.blogger.com/profile/11201644260577267374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7962149012016076815.post-62806515060544996922016-02-05T12:37:00.001-08:002016-02-13T11:54:02.214-08:00Második rész: Én is Tessa vagyok!<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Nagyot dobbant a szívem. Én is jól ismertem azokat a családokat, bár valamelyikkel évek óta nem beszéltünk személyesen. A Klávé és a szabályai. Nem értettem miért rossz, ha valaki félvér. Erősebb, kitartóbb, és... a Klávé fél. Félnek attól, hogy nem ők lesznek a legerősebbek, és így meg tudják törni a hatalmukat. Lépéseket hallottam a konyha felől. Nem vártam meg, hogy kiderüljön kifelé jönnek-e vagy csak helyiségen belül mozognak. Megfordultam, és elkezdtem futni. Meg sem álltam a szobámig. Szerencsére Sarah-val egy szobában vagyunk még. Hétvégén készült átköltözni egy sajátba. Fura lesz egyedül lenni, bár néha hiányzik, hogy nem tudok magányosan ücsörögni a szobámban. Sarah az ágyán feküdt, és az egyik seráffal bajlódott. Bevágtam az ajtót, és kulcsra zártam. Igazából nem tudom miért, hisz nem csináltam semmi rosszat. Sarah megállt a penge piszkálásával, majd kérdőn felemelte a tekintetét. Vettem egy nagy levegőt, majd odafutottam, leraktam a pengét a földre és berángattam a tesómat a fürdőszobába. Szegény, elképzeltem milyen lehet az ő helyébe. Nyomorék nővére megbolondult. Kirántotta a kezét, a kezeim közül és dobbantás kíséretével megállt.</span></div>
<span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Mondd már, mi a franc bajod van neked!? - nézett rám dühösen. - Megtudtam valamit... - levegőért kaptam. Sarah arckifejezése a rémülettel és a dühvel keveredett. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Mégis mit, ami ennyire felkavart? - kérdezte miközben leültetett a fürdőben lévő székre. Lehajtottam a fejem, mert tudtam többről van szó, mint pár ismerős családról. Itt volt az idő megtudnia az igazat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Én... nem, nem így kezdtem - sóhajtottam egyet, majd szárazan elhadartam mindent neki, amit a konyhában hallottam. Gondterheltnek tűnt, de nem szólalt meg. Én kérlelően ránéztem, de csak nézett maga elé. Felállt, és az ágyához ment. Felvette a pengét a földről, és tovább babrált vele.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem mondasz semmit? - akadtam ki. Fel sem nézett rám. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Figyelj, ez nem a mi gondunk, erről TE nem is tudhatnál. Csak véletlen hallottad meg. A családokkal nem tudunk mit kezdeni. Hisz nem is ismerjük őket! Amúgy se tudnánk mit csinálni - értetlenül néztem rá. Megfogtam a nyamvadt szeráfpengét, kitéptem a kezéből, és megnéztem mit babrál vele. Megrepedt, az egyik rúnán futott át a repedés. Visszadobtam az ágyra majd leültem Sarah-val szembe. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Mikor történt? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Amikor nekiestem a kukáknak. Megvágta az átkozott démont, rákerült a vére, a falnak vágódott, majd elrepedt. Nem akartam senkinek szólni erről.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Pedig kéne. Meggyengülhet egy szeráf, ha az egyik rúnájának baja esik. Elmegyünk majd a vasnővérekhez - rémülten rám nézett.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem! Nem akartok megint találkozni velük! - tiltakozott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Más választásunk aligha akad. Vagy szólunk anyának, vagy a Vasnővérek. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Francba! -hátradőlt az ágyon. A plafont bámulta. - Van egy érzésem, hogy nem csak a családok miatt vagy ilyen holdkóros - beleremegtem a mondatba. Persze, hogy nem, de ezt hogy mondjam el neki? Vettem egy nagy levegőt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Én is az vagyok - kis szünet. Sarah értetlenül felül, és a szemebe néz.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Mi? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Félvér vagyok. És nem, nem csak kitaláltam - felnevetett. A vállamra tette a kezét, úgy folytatta.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Tessa, te nem lehetsz félvér! Se anya, se apa nem alvilági vagy démon. Sőt a nagyiék sem! Nincs a rokonságban egyetlen egy...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- De van! Illetve volt - Sarah kérdőn nézett rám. Mintha villám csapott volna Sarahba. A felismerés annyira sokkolta, hogy elfehéredett.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- De az... lehetetlen. Rég volt! És miért pont most? Miért nem előbb? - kérdezte kétségbeesetten.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem tudom. Igaz, hogy Theresa Gray régen élt, de valamiért most én is hasonló lettem, mint ő. Nézd! - feltartottam a kezem, koncentráltam, majd türkiz szikra tört fel az újaim közül. - Tudtommal erre az Árnyvadászok nem képesek. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- A francba! Ez így nagyon nem jó! Anyáék tudják? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">- Nem, nem akartam még ezzel is elszomorítani - feleltem halkan. Sarah beleütött a párnájába. Megnyugodtam, hogy nem csak eltúloztam a dolgot. Várjunk, akkor az nem megnyugtató dolog. Ez így tényleg nem jó.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.facebook.com/hashtag/tessa?source=feed_text&story_id=1561736720813711"></a><a href="https://www.facebook.com/hashtag/tessa?source=feed_text&story_id=1561736720813711" style="font-family: inherit;">#Tessa</a></div>
</span>Kitahttp://www.blogger.com/profile/11201644260577267374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7962149012016076815.post-4620765813105458642016-02-04T12:34:00.000-08:002016-03-25T04:10:07.456-07:00Első rész: Kukák, kukák és démontámadás...<div style="text-align: justify;">
Egyre jobban fáradok. Bár többen jöttünk ki, mégis fárasztó két nagyobb démonnal harcolni. Ritka, amikor többen vannak együtt, de ez az utóbbi időben miért lep meg? Furábbnál furább dolgok történnek. Egyre több Árnyvadász hal meg, és még nem is csatában. A Klávé most nagyon elszámította magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Tessa!-kiáltott Mary. Az egyik nagyobb démon felém tartott. Megfogtam a Szeráfpengém és kimondtam a nevét.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Tabris-a penge felvilágított. A démon egy percre megtántorodott és én ezt ki is használtam. Felugrottam ez egyik kukára, és levágtam az egyik kezét. A démon felvisított és a farkával próbált csapni. Én a pengével könnyedén levágtam azt. A démon még jobban visítani kezdett. Ekkor jött Sarah. Mivel a démon rám koncentrált, észre sem vette, hogy egy másik Árnyvadász levágja a fejét. Akkor eszmélt fel, amikor Sarah a szeráfját beledöfte. A következő pillanatban már csak égésnyom maradt a talajon. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Kösz!-mentem oda Sarahoz, aki egy kukáról mászott le. </div>
<div style="text-align: justify;">
-De még ezzel nincs vége. Az útólsóval még küzdenek a többiek-futott a kiáltások irányába. Követtem a szeráfpengémet szorongatva. Szerettem volna minél hamarabb végezni vele. Amikor értesítést kaptunk a démonokról éppen Diego akart nekem valamit mondani. Sajna ez meghiúsult. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Sabrina!-hallottam anya hangját. Hallottam, ahogy Sabrina felsikít és a sistergést is. Már láttam mindent. A nagyobb démont körbe fogták. Valaki belevághatott a démonba, mert egy szeráfpengét láttam alatta és a vére szegény Árnyvadászlányt találta célba. A jobb karját teljesen leégette.</div>
<div style="text-align: justify;">
Én felugrottam egy kukára (mert mi másra ugrálnék?) és megcéloztam a démon fejét. Csakhogy ő hamarabb észre vett, minthogy én talajt tudhattam volna a lábam alatt, így a falba csapott teljes erőből. A copfon engedett és a hajam a vállamra hullott. Lépteket hallottam. Valaki megfogta a vállam. Diego volt az. Megfogta a vállam és felemelt. Távolabb vitt a démontól lerakott egy kuka mögé (kísértenek a kukák) és visszament segíteni. Egy kicsivel később Sabrina is érkezett anya karjaiban.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Tessa, jól vagy?-kérdezte aggódva anya. Finoman lerakta a lányt és rajzolt rá egy iratzét.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Persze, csak egy két méteres izé nekivágott a falnak. De amúgy semmi bajom. És ő hogy van?-bólintottam a lány felé. Anya fel sem nézett az iratzé rajzolása közben. </div>
<div style="text-align: justify;">
-A karja csúnyán megégett. De egy kis pihentetés után, olyan lesz, mint újkorában. Ha befejeztem te is kapsz egyet-nyugtázta anya az állapotom. Feleltem volna, hogy nem kell, de baromság lett volna. Fájt mindenem. Kiáltásokat hallottam. És egy puffanást követte. "Csak a kukák legyenek"-könyörögtem magamban. Félig a kukát voltak, mint utólag megtudtam Sarah repült a szemetesek közé. Pech, ma kísérteni fognak végig. Anya végzett Sabrina rúnájával és felém fordult. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Hova kéred?-kérdezte gyengéden. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Ahol minél hatásosabb-azzal a mellkasomra kezdte el rajzolni a gyógyítórúnát. Ahogy az irón helye finoman hozzáért a bőrömhöz először égetett, aztán finom melegséggel árasztott el. Kezdtem érezni a rúna hatását, ahogy anya egyre a végére ért. A fájdalom kezdett csillapodni. Sarah pillantottam meg a kuka mellett. A haja kóc volt és a nadrágja néhol elszakadt. Az arca helyenként megvágva és sáros is volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
-A másik démont is te ölted meg?-kérdeztem mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Szerencsémre megint nem figyelt. Szerencse napom van!-túrt bele a hajába. A keze szerintem bele is ragadt. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Elloptad a démonom és a másikat is te ölted meg-tetetett felháborodással a hangomban szóltam oda Sarahnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ez van, majd máskor nem csinálsz mutatványokat a levegőben és lesz esélyed. MEGVAN!-örült magának, amikor ki tudta szedni a kezét a hajából. Erre elnevettem magam. Diegot láttam felém jönni. Vettem egy mély levegőt, de meg is bántam. Ez még fájt. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Hogy vagy?-guggolt le mellém. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Hát, már egész jól. Köszi, hogy elhoztál-bámultam a nadrágomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Milyen barát lennék, ha csak úgy ott hagytalak volna?-kérdezte felnevetve. Azt hiszem ezek után mindenki megkönnyebbült. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenki visszért az Intézetbe. Én vettem egy nagy forró fürdőt és hajat is mostam. Vizes hajjal és pizsamában a konyhába baktattam. Anya és az egyik ideiglenesen ittlévő Árnyvadász beszélgettek gondterhelten. </div>
<div style="text-align: justify;">
-A Klávénak megint új törvénye van?-kérdezte idegesen anya. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Mikor nem, Norine?-felelt rá kérdéssel a másik Árnyvadász. Anya még a harci öltözetét viselte, haját viszont kiengedte. Még a fegyvereket se rakta le. A másik Árnyvadász egy magas, ősz hajú férfi volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Végül is-emelte fel a bögrét, amiből valami gőzölgött. Fáradtnak és megtörtnek tűnt. Mintha nem bírna már több terhet. </div>
<div style="text-align: justify;">
-És? Mit fogsz ezzel csinálni?-tette fel félénken a kérdést a pasi. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Mármint mivel? A Klávéval, a félvérekkel vagy a kávémmal?-kérdezte ingerülten anya. </div>
<div style="text-align: justify;">
-A félvérekkel-nevetett fel a férfi.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Ismerek párat, olyan családokat. Az isten szerelmére, hisz a Herondalek sem tiszta vér Árnyvadászok. És ott van Lucian Graymark gyerekei is...-elcsuklott a hangja.-Ha egyetlen Herondale is újra féldémon lenne Tessa és Will óta...-elkezdett sírni.</div>
<div style="text-align: justify;">
-Az nem történhet meg Norine. Az rég volt. És addigra biztos lehetetlen, hogy valakiben Theresa Gray vére újra domináljon-próbálta nyugtatni a férfi anyát. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Oh, Colby! Bárcsak igazad lenne!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.facebook.com/hashtag/tessa?source=feed_text&story_id=1561543864166330">#Tessa</a></div>
Kitahttp://www.blogger.com/profile/11201644260577267374noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7962149012016076815.post-44278304627057687302016-02-04T09:37:00.000-08:002017-07-15T05:11:04.446-07:00Prológus<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Egy átlagos lány vagyok, akinek a mindennapjaiban szerepelnek démonok, és velük való harcok. Ez talán nem olyan átlagos? Egy <i>mondén</i> ezt mondaná. A <i>mondik</i> mindig csak egy kitalált mítoszként fogták fel az <i>alvilágiakat</i> és a <i>démonokat</i>. Filmeket és meséket alkottak róluk. Egyesek sose hittek benne. Kiröhögték, ha valaki arra mert utalni, hogy léteznek ilyenek. És vannak olyanok, akik egyszerűen elhitték vagy nem túlzottan foglalkoztak vele. A <i>mondik</i> mindig is szerencsésebbek voltak. Nem rendelkeztek a "<i>látás</i>" képességével, így a Mi létezésünket is kiröhögték és megtagadták. Persze, arról már nincs szó, amikor lecsapolt hullákat találnak egy elhagyatott sikátorban, vagy sorra tűnnek el az emberek, és ha elő is kerülnek, megváltoznak. Aztán meg ott vannak azok is, akik pánikból felkeresik a város legnagyobb (vagy csak legbolondabb) <i>boszorkánymestereit</i> segítséget kérve. Ők maguk se hiszik, hogy varázsolni tudnak, de néha már a józan észt is félre kell tenni. A <i>Klávé</i> persze ellenzi, hogy átlagos <i>mondénok</i> kapjanak a mágiából, de ez mit sem számít. Főleg az elmúlt 10 évben. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Egy időben, amikor az <i>alvilágiak</i> is helyet kaptak a <i>Klávéban</i>, minden jobb lett, így egyik faj se érezhette magát elnyomottnak. Aztán minden elmúlik. A <i>Klávé</i> egykori tagja kiöregedtek a posztjaikról vagy meghaltak és újak kerültek a helyükre. <i><b>Lucian Graymark</b></i>, <i>v</i></span><span style="font-family: inherit;"><i>érfarkas</i> és jelentős <i>Klávé</i> tag helyére, egy mogorva és fegyelmet megkövetelő farkas került. Többet akart népének. <i><u>Alicanteba</u></i> be akarta költöztetni őket, és akart egy külön épületet, mint az <i>Árnyvadászoknak</i> van. Erre a többi <i>alvilági</i> képviselő is elkezdte követelni a maga vágyait. A <i>Klávé</i> egy idő után széthullott. Az <i>Alivlágiak</i> nem jártak be többet a tanácskozásra, valaki még <i><u>Idrisből</u></i> is elment. Voltak <i>Árnyvadászok</i> is, akik kiléptek. <i><u>Alicante</u></i> védvonalait megerősítették, így már <i>vámpírok</i>, <i>tündérek</i> és <i>boszorkánymesterek</i> se tudtak átmenni rajtuk. A <i>vérfarkasokat</i> már nehezebb volt megoldani. De egy idő múltával azt is megoldották. A káosz, így elszabadult. <i>Alvilági</i> ölt <i>mondént</i> és<i> alivlágit</i> egyszerre. Világszere, mindenhol elszabadult a pokol. A <i>mondének</i> nem röhögtek többet az<i> alvilágiakról</i> szóló történeteken. Bár a <i>Klávé </i>megpróbálta a maradék <i>Árnyvadászait</i> megerősíteni, hogy minél hatékonyabban meg tudjuk óvni a <i>mondénokat</i> és a védtelen <i>alvilágiakat, </i>de ez nem ment olyan könnyen, mint ahogy a <i>Klávé</i> remélte. Az <i>alvilági</i> harcok mellett egyre több démontámadás is közrejátszott. Az <i>Árnyvadászok</i> lassan a kimerültségbe haltak bele. Mintha minden egyre játszott volna, de ezzel nem volt senkinek ideje foglalkozni.</span></div>
<span style="font-family: inherit;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">A nagymamám egyszer azt mondta, hogy híres leszek még az </span><i style="font-family: inherit;">Árnyvadászok</i><span style="font-family: inherit;"> között. Te és a testvéred, </span><i style="font-family: inherit;"><b>Sarah</b></i><span style="font-family: inherit;">. A neveteket nemzedékeken keresztül ismerni fogják, </span><i style="font-family: inherit;"><b>Tessa</b></i><span style="font-family: inherit;">. Nagy dolgokat viszel majd végbe, mint </span><i style="font-family: inherit;"><b>Clarissa</b></i><span style="font-family: inherit;">. Ezen akkor csak mosolyogtam. Szép álom, hogy </span><i style="font-family: inherit;"><b>Clarissa</b></i><span style="font-family: inherit;"> (akkoriban még) </span><i style="font-family: inherit;"><b>Morgensternnel</b></i><span style="font-family: inherit;"> együtt emlegessenek. Bár rokonok vagyunk, de még sose találkoztam vele. Mivel az </span><i style="font-family: inherit;">Árnyvadászok</i><span style="font-family: inherit;"> elég korán házasodnak, így még a dédmamámat, ha szerencsém van és egy harc közben nem halt meg, akkor ismerhetem. Hát nálam ez nem így volt. Mármint </span><i style="font-family: inherit;"><b>Clary</b></i><span style="font-family: inherit;"> nagyon is élt, csak nem itt, ugyanis nagypapa, fiatal korába elment világot látni, és találkozott a nagyival. Itt </span><i style="font-family: inherit;"><u>Londonban,</u></i><span style="font-family: inherit;"> és megörökölték az </span><i style="font-family: inherit;">Intézetet</i><span style="font-family: inherit;">. És így kerültünk ide ismét, mi </span><i style="font-family: inherit;"><b>Herondale</b></i><span style="font-family: inherit;">-ek, </span><i style="font-family: inherit;"><b>Tessa</b></i><span style="font-family: inherit;"> és </span><i style="font-family: inherit;"><b>Sarah Herondale</b></i><span style="font-family: inherit;">.</span></span></div>
<span style="font-family: inherit;">
</span>Kitahttp://www.blogger.com/profile/11201644260577267374noreply@blogger.com0